Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

ban, amikor a két felperes hibáját az alperesével egyenlő mértékűnek tekintette. Az I. r. felperes ugyanis a nyúlrágások észlelésekor megszervezte a dinnyeföld őrzését. Két őrt állított be, azok mellé kutyákat biztosított, s emellett kivilágított viharlámpákkal igyekezett a nyulakat távoltartani. Amikor látta, hogy ez a védekezése eredménytelen marad, a kártételről értesítette az alperest, és kérte annak a kárelhárításban való közreműködését. Ilyen helyzetben a felperes hibáját nem lehet olyan mértékűnek tekinteni, mint az alperesét, aki semmit nem tett a kár elhárítása érdekében. Az kétségtelen, hogy az I. r. felperes a kárt csökkenthétté volna azzal, hogy több őrt állít be kutyákkal a dinnyeföld őrzésére. Ez a mulasztás azonban a kár bekövetkeztében legfeljebb V3 arányban hatott közre. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított kármegosztási arányt megváltoztatta, és az alperest az I. r. felperesnek okozott kár 2/3 részének megtérítésére kötelezte. A II. r. felperes a kár elhárítása érdekében semmit sem tett. 1962 november második felében két napon keresztül szedte fel a gyökeres szőlővesszőt. A szedést a nagy hóesés miatt ekkor be kellett fejeznie. A II. r. felperes tudta, hogy nemes szőlőiskolája a földben maradt, és tudta azt is, hogy ez a terület az alperesi vadrezervátum területébe beletartozik. Ilyen helyzetben köteles lett volna egyrészt erről a tényről az alperest értesíteni, másrészt a szőlőiskolát esetenként ellenőrizni. Az ilyen ellenőrzések lehetőséget adtak volna arra, hogy a nyúlrágásokat már a kezdeti időszakban észlelje, és felhívja az alperes figyelmét a nyulak elriasztására vagy szükség esetén a levadászás elrendelésére. A II. r. felperes tehát a kár bekövetkeztében nagyobb mértékben hibás az alperesnél, ezért a Legfelsőbb Bíróság a kármegosztás arányát 2h—V3 arányban változtatta meg az alperes javára. [Legf. Bír. Pf. III//B. 20 812/1965. sz., BH 1966/3. sz. 4793.] g) A felelősség módja, a kártérítés mértéke 153. A kártérítés mértéke a baleset folytán meghált személy síremlékének a költségével kapcsolatban [Ptk. 358. § (1) bek.]. A felperes felesége halálos balesetet szenvedett az alperesi autóbuszszal való összeütközés folytán. A felperes — többek között — az elhunyt felesége részére állítandó sírkő költségeinek a megfizetésére kérte kötelezni az alperest, az őt terhelő tárgyi felelősség alapján. Az elsőfokú bíróság a Ptk. 345. §-ának (1) és a 344. §-ának (1) bekezdése alapján megállapította az alperes teljes kártérítő felelősségét, és kártérítést ítélt meg. A megítélt összegből 2200 Ft a felperes felesége részére emelendő, akkor még el nem készült sírkő felállításával felmerülő költség. A bíróság rövid úton történt tudakozódására a helyi szakipari vállalat ennyiben jelölte meg a szokványos méretű műkő síremlék elkészítésének és felállításának költségét. A másodfokú bíróság a marasztalási összeget leszállította. Ennek részben az az indoka, hogy a másodfokú bíróság ítéletének indokolásában kifejtettek szerint a felperes nem követelheti az alperestől a sírkő vagy 15 Polgárt Jogi Döntvénytár 225