Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

a síremlék felállításának a költségeit, hanem legfeljebb egy tartós, keményfából készült fejfa árát. Hivatkozott ezzel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróságnak egy még 1956-ban kelt eseti döntésére, valamint a Bírósági Határozatok 1964. évi 10. számában 4162. szám alatt közölt jogesetre. Ezért az elsőfokú bíróság által a sírkő költségei fejében megállapított 2200 Ft helyett csak 1000 Ft-ot ítélt meg. A törvényességi óvás szerint a másodfokú bíróság ítéletének a sírkőállítás költségeire vonatkozó része törvénysértő. A tövényességi óvás alapos. A másodfokú bíróság az idézett jogesetek alapján tévesen hivatkozott arra, hogy a bírósági gyakorlat szerint csak a tartós fejfa állításának költségeit lehet áthárítani a károkozóra, — ellenben sírkő vagy síremlék költségeinek megtérítését a károsult már nem követelheti. A korábbi ilyen gyakorlattal szemben az újabb ítélkezési gyakorlat egységes abban a tekintetben, hogy a károsult általában jogosan követelheti a szokásos méretű műkő síremlék, sírkő elkészítésének és felállításának költségeit a károkozótól. Ebben a kérdésben az ítélkezési gyakorlat egyöntetű, legfeljebb abban jelentkezik némi bizonytalanság, hogy mit lehet a szokásos méretű közepes minőségű sírkőnek, illetve síremléknek tekinteni. A Bírósági Határozatok 1964. évi 10. számában 4162. szám alatt közölt határozatra való hivatkozás csak abban az értelemben helyes, hogy a különösen tragikus körülmények között történt elhalálozás sem indokolja a szokásosnál lényegesen drágább, nagyobb értékű síremléknek a kártérítési felelősséggel tartozó személy terhére való felállítását. Helytelen azonban a közölt határozat vonatkozó részének olyan értelmezése, mintha a sírkőállítás áthárítható költségeinek felső határa 600 Ft lenne. Ezért helyesen döntött az elsőfokú bíróság, amikor a szokványméretű, műkőből készült síremlék tényleges költségeinek megtérítésére törekedett, mert ez felel meg a Ptk. 358. §-ának (1) bekezdésében foglaltaknak s a teljes reparáció elvének. Az általa e címen megállapított kártérítési összeget azonban ezúttal még nem lehet kellően megalapozottnak tekinteni. A telefonon történt megkeresésre ugyancsak telefonon adott válasz ugyanis — mivel annak helyessége és az arra jogosulttól való származása nem ellenőrizhető — a polgári peres eljárás (Pp.) szabályainak megfelelően felvett bizonyításnak nem tekinthető, következésképpen arra marasztaló ítélet sem alapítható. A perben eljárt bíróságoknak azonban vizsgálniuk kellett volna azt is, hogy a felperes síremlék (sírkő) állítása címén jogszerűen igényt támaszthat-e már ezúttal kártérítésre az alperessel szemben. A felperes saját elhatározásától függ ugyanis, hogy síremléket állít-e a feleségének, vagy sem. Nyilvánvaló, ha síremlék állítására nem kerül sor, a felperes ilyen címen — tényleges kiadás, kár hiányában — kártérítést sem követelhet. Ez utóbbiból következik, hogy a felperes síremlék állítása címén csak akkor támaszthat kártérítési követelést az alperessel szemben, ha e címen már kiadásai merültek fel. Ellenkező esetben legfeljebb a síremlék-állítási költség megállapítását és bírói letétbe helyezését kérheti. [P. törv. I. 20 680/1966. sz., BH 1967/4. sz. 5255.] 226