Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

E rendelkezésekből az elsőfokú bíróság arra következtetett, hogy a bírósági eljárást meg kell előznie az államigazgatási eljárásnak, a bíróság tehát nem vizsgálhat olyan kérdést, amelyben az államigazgatási hatóság határozatot nem hozott. Nem lehet szó ugyanis jogszabálysértésről akkor, ha az államigazgatási hatóság olyan igény felett nem döntött, amelyet a sérelmet szenvedett fél nem is érvényesített. Az elsőfokú bíróság végzése ellen az alperes fellebbezéssel élt. Fellebbezésében az érdemi tárgyalás elrendelését kérte. A fellebbezés alapos. A vitás kérdés eldöntésénél abból kell kiindulni, hogy az említett kormányrendelet 50. §-a szerint a mezőgazdasági ingatlan kezelőjének (használójának) vadkár megtérítése iránti igényét a vadkárbecslő bizottság elnökéhez a kártételtől számított 5 nap alatt be kell jelentenie. A jogszabály nem írja elő, hogy a kárigényt részletezni kell, s olyan rendelkezést sem tartalmaz, hogy az egyidejűleg összegszerűen be nem jelentett kárigényt később érvényesíteni nem lehet. Az igény bejelentése helyesen csak annyit jelent, hogy a károsultnak be kell jelentenie a károkozás tényét, valamint azt a körülményt, hogy ebből a tényből kártérítési igényt érvényesít. Az adott esetben egyetlen, azonos időben bekövetkezett károkozásról és ebből eredő kártérítési igényről van szó, és a kárösszeg egyes tételei között nem lehet olyan megkülönböztetést tenni, mint azt az elsőfokú bíróság tette. Az összegszerűség megállapítása a későbbi eljárásra, nevezetesen a vadkárbecslő bizottság eljárására, illetve a megyei tanács szakigazgatási szerve előtt folyó eljárásra tartozik. Igaz ugyan, hogy az idézett jogszabály 51. §-ának (4) bekezdése azt a rendelkezést tartalmazza, hogy a megyei tanács mezőgazdasági szakigazgatási szerve a vadkárbecslő bizottság jegyzőkönyvét bírálja felül, ez a rendelkezés azonban nem jelenti azt, hogy kizárólag csak a jegyzőkönyvben foglalt kérdésekkel foglalkozhatik. A bírósági eljárást megelőző vadkárbecslő bizottsági eljárásnak és a megyei tanács mezőgazdasági osztálya eljárásának alapvetően az a célja, hogy a ténylegesen okozott kárt az adott lehetőségek között gyorsan és megbízhatóan felderítse. Abban az esetben azonban, ha ez a kármegállapítás bármilyen oknál fogva fogyatékos, tehát a ténylegesen okozott kárnál magasabb kárösszeget vagy annál alacsonyabb összeget állapítottak meg, ennek a körülménynek az orvoslására szolgál a rendelet 51. §-ának (5) bekezdésében foglalt az a rendelkezés, amely szerint a határozatot bíróság előtt keresettel lehet megtámadni. A kártérítés fogalmához tartozik, hogy a károsultat olyan helyzetbe kell hozni, mint amilyenben a károkozás előtt volt, vagyis mintha a károkozás meg sem történt volna. Ebből okszerűen következik, hogy törvénysértő minden olyan döntés, amely ezt szem elől tévesztve a károsultnak nem nyújt teljes kártérítést. A fentiekre tekintettel tévedett az elsőfokú bíróság, amikor azt a körülményt, hogy a vadkárbecslő bizottság és a megyei tanács szakigazgatási szerve az újra gyepesítés költségeivel nem foglalkozott, úgy értékelte, hogy a bírósági eljárásból ennek a kérdésnek a vizsgálata ki van zárva, és e vonatkozásban a pert megszüntette. 222