Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)
elkülönülten ismétlődő és folyamatos. A jogszabály értelmezésénél pedig figyelembe kell venni a károkozás és az ezzel kapcsolatos jogviszony sajátos természetét, a vadkárnak öt napon belül történő bejelentését élőíró rendelkezés jogpolitikai célját, s nem utolsósorban azt a funkciót, amelyet a polgári jogi kártérítési felelősség intézménye gazdasági és társadalmi rendünkben betölteni hivatott. A vadkárok megelőzéséhez komoly érdekek fűződnek. Ezért rendelkezik a jogszabály akként, hogy a vadgazdálkodást a mező- és erdőgazdálkodás érdekeinek szem előtt tartásával, lehetőleg azok sérelme nélkül kell folytatni [Vr. 22. § (1) bek.], s ezért teszi felelőssé a vadgazdálkodást folytató vadászatra jogosítottat a bekövetkezett vadkárért [Vr. 45. § (1) bek. és 48. § (1) bek.] A felelősség megállapításának tehát fontos funkciója van: a vadkárelhárítás terén fokozott aktivitásra készteti a vadászatra jogosítottat. Ugyanakkor viszont a mezőgazdasági ingatlan kezelője (használója) köteles a veszélyeztetett termel vények őrzésében közreműködni [Vr. 46. § (2) bek.]. A károsultat tehát együttműködési kötelezettség terheli, s ha e kötelezettségét nem teljesíti, ennek a következményeit neki kell viselnie. Nem lehet azonban kétséges, hogy a vadkárok megelőzéséről való gondoskodás elsősorban a vadgazdálkodást folytató vadászatra jogosított kötelessége. A Vr. 50. §-ában foglalt rendelkezés jogpolitikai célja egyrészt az, hogy lehetővé tegye a vadkár bekövetkeztére és mértékére vonatkozó bizonyítékok rögzítését, másrészt pedig annak elősegítése, hogy a károkozásról a bejelentés folytán értesülő vadászatra jogosított — a további károkozások megelőzése érdekében — fokozhassa a vadkárelhárító tevékenységét. Nem hagyható azonban e vonatkozásban figyelmen kívül az sem, hogy a bejelentést a vadkárbecslő bizottság elnökéhez kell megtenni, a bizottságnak pedig a bejelentéstől számított tíz napon belül kell a helyszíni eljárást lefolytatnia, tehát a vadászatra jogosított rendszerint nem értesül azonnal a bejelentésről. Hasonlóképpen figyelembe kell venni azt is, hogy ha a vadászatra jogosított a jogszabályban meghatározott kötelezettségeit [Vr. 46. § (1) bek.] maradéktalanul teljesíti, a bekövetkezett vadkárt a bejelentéstől függetlenül is rendszerint észlelnie kell. Mindezek mellett azt is szem előtt kell tartani, hogy folyamatos károkozás esetében a bekövetkezett egész káron belül az egyes részkárok okozásának időpontja szerinti különböztetés szinte lehetetlen. Ezért a Vr. 50. §-ában foglalt rendelkezésnek olyan értelmezése mutatkozik helyénvalónak és életszerűnek, hogy folyamatos kározás esetében „kártétel"-en a károkozási folyamat egészét kell érteni. A vadkár megtérítése iránti igény bejelentését tehát folyamatos károkozás esetében sem lehet elkésettnek tekinteni akkor, ha az legkésőbb a károkozás befejezésétől számított öt napon belül megtörtént. A károkozás akkor tekinthető folyamatosnak, ha a kár rövid időközökben ismétlődő kártételek eredményeként állott elő. A károsulttól folyamatos károkozás esetében is elvárható azonban, hogy bejelentését haladéktalanul megtegye akkor, ha a károkozásról tudomást szerez. Ezért ilyen esetben a bejelentéssel való indokolatlan késlekedést megfelelően figyelembe kell venni annak megítélésénél, hogy a károsult 217