Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

eleget tett-e a kárelhárítási (kárcsökkentési) és együttműködési kötelezettségének. Ha pl. a folyamatos károkozás augusztus 1-től kezdődően tíz napon át tartott és a károsult a károkozást már az első napokban észlelte, a bejelentést azonban csak augusztus 15-én tette meg, ez adott esetben — az egyéb körülményekre is tekintettel — alapot adhat arra, hogy a bíróság a vadászatra jogosítottat részben mentesítse a kár megtérítésének kötelezettsége alól. A vadkárbecslő bizottságnak a helyszíni eljárása során nyilvánvalóan figyelembe kell vennie azokat a károkat is, amelyek a vadkár megtérítése iránti igény bejelentésétől az előzetes kárbecslésig terjedő időszakban következtek be. Az ilyen károk tekintetében újabb bejelentés megkövetelése életszerűtlen volna, s arra nincs is szükség. A vadkárbecslő bizottság az esetleges újabb bejelentés alapján is csak azt tenné, amit már az első bejelentés alapján tennie kell: ki kell szállnia a helyszínre, és le kell folytatnia az előzetes kárbecslési eljárást. Éppen ezért a károsult az említett időszakban keletkezett vadkár megtérítése iránti igényét újabb bejelentés nélkül is érvényesítheti. Az előzetes kárbecslést követően bekövetkezett károk tekintetében viszont — akár folyamatos károkozásról van szó, akár nem — a károsultat már ismét terheli a bejelentési kötelezettség, minthogy ez a bejelentés az alapja a vadkárbecslő bizottság újabb eljárásának. b) A Vr. 50. §-a szerint az ötnapos határidőn túl bejelentett kárigényt nem szabad figyelembe venni. Az említett határidő tehát nem elévülési határidő, miért is az elévülés megszakadása és nyugvása szóba sem kerülhet. Nyilvánvalóan nem irányult azonban a jogszabályalkotói szándék arra, hogy a károsult ne érvényesíthesse a kétségtelenül bekövetkezett vadkárának megtérítése iránti igényét akkor, ha a bejelentés megtételében elháríthatatlan ok gátolta. Ezért az ötnapos határidő eltelte után bejelentett igényt is figyelembe kell venni, ha a károsult bizonyítja, hogy késedelmét elháríthatatlan ok idézte elő. c) A Vr. 51. §-ának (1)—(4) bekezdései a vadkárbecslő bizottság és a megyei mezőgazdasági szakigazgatási szerv eljárására vonatkozó rendelkezéseket tartalmaznak. Az (5) bekezdés pedig kimondja, hogy a megyei mezőgazdasági szakigazgatási szerv határozata ellen államigazgatási úton fellebbezésnek helye nincs, a határozatot azonban — jogszabálysértés esetében — a bíróság előtt keresettel meg lehet támadni. A megtámadás folytán keletkező per jellegét illetően — a jogviszony polgári jogi természetét tartva szem előtt — a Legfelsőbb Bíróság P. törv. II. 20 505/1963. számú határozata (BH 3796.) már megállapította, hogy az ilyen perre nem az 1957. évi IV. tv. rendelkezései az irányadók. Félként a vadkárért felelős személy és a károsult szerepel a perben, az államigazgatási szerv ellenben nem. A bíróság az eljárást a Pp. szabályai szerint folytatja le, és ennek megfelelően a jogvita érdemében dönt. A pert megelőző különleges eljárást a vadgazdálkodással kapcsolatos károk jellege, a tényállás szakszerű és gyors rögzítésének szükségessége indokolja. Mindezekből következik, hogy a keresetindítást megelőző eljárás szabálytalan lefolytatása, az említett eljárás során elkövetett esetleges 218