Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

I—II. r. alperesek a szülői felügyeletet mindig megfelelően gyakorolták, de a kiskorú III. r. alperes sem tanúsított olyan magatartást, amely kártérítési felelősséget vonhatna maga után. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A másodfokú bíróság tévesen alkalmazta a polgári peres eljárásra vonatkozó szabályokat (Pp.), de ítélete egyben megalapozatlan is, mert nem tisztázta azokat a körülményeket, amelyek a pontos tényállás megállapításához és ezáltal a per érdemi eldöntéséhez szükségesek. A felperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és — amennyiben a kártérítési követelése ez idő szerint nem teljesíthető — annak megállapítását kérte (Pp. 123. §), hogy a gyermeke félszemének elvesztése az alperesek vétkes magatartásának a következménye. Külön sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a Pp. 3. §-ának megfelelően nem hívta fel a figyelmét arra, hogy a marasztalás mellett vagylagosan az alperesek kártérítési felelősségének a megállapítására is terjesszen elő keresetet. A másodfokú bíróság a felperes utóbbi fellebbezési indokaival érdemben nem foglalkozott, pedig a teljesítésre irányuló kereset helyett megállapításra irányuló kereset előterjesztésére — a Pp. 247. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerint — még a másodfokú eljárásban is lehetőség van. Ez ugyanis nem jelenti a kereset megváltoztatását. A Pp. 123. §-a értelmében megállapításra irányuló kereseti kérelemnek van helye, ha a kért megállapítás a felperes jogainak az alperessel szemben való megóvása végett szükséges, és a felperes a jogviszony természeténél fogva vagy a kötelezettség lejártának hiányában vagy valamely más okból teljesítést nem követelhet. Az adott esetben kétségtelenül helye van a megállapításra irányuló keresetnek. Az e tekintetben kialakult ítélkezési gyakorlatra is figyelemmel az elsőfokú bíróság akkor járt volna el helyesen, ha az ítélet indokolásában kifejezésre jutott jogi álláspontjának megfelelően az általános kártérítésre irányuló kereset elutasítása mellett az ítélet rendelkező részében megállapítja az alperesek kártérítő felelősségének a százalékos mértékét, nem pedig csupán az indokolásban, a perköltségek megállapítása kapcsán utal arra. Ha ennek jogi akadályát látta amiatt, mert a felperes megállapításra irányuló keresetet kifejezetten nem terjesztett elő, akkor a felperest a Pp. 3. §-a értelmében ki kellett volna oktatnia az idevonatkozó jogaira, bár az általános kártérítésre irányuló keresetben — mint többen — benne levőnek kell tekinteni a kevesebbet, a megállapításra irányuló keresetet is. A másodfokú bíróság pedig — különösen a felperesi fellebbezési kérelemre tekintettel — törvénysértéssel mellőzte a döntést az alperesek felelőssége és annak mértéke tekintetében, annak ellenére, hogy az elsőfokú ítéletnek indokai alapján történt helybenhagyásával a másodfokú bíróság is elfogadta az elsőfokú bíróságnak azt az álláspontját, hogy az alperesek — legalábbis részben — felelősek a balesetből származó kárért. A törvénysértésen túlmenően a jogerős ítélet megalapozatlan is. A 214