Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

tényállás megfelelő tisztázása nélkül ugyanis a bíróságnak nincs módjá­ban dönteni a III. r. alperesként perbe vont gyermek belátási ké­pessége, illetőleg a szülők — e per I. és II. r. alpereseinek — kárté­rítési felelőssége tekintetében. A Ptk. 352. §-ának (1) bekezdése értelmében akinek belátási képes­sége hiányzik vagy fogyatékos, felelősségre nem vonható. Helyette gon­dozója felel, kivéve, ha bizonyítja, hogy a felügyelet ellátása érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A Ptk. 352. §-ának (4) bekezdése értelmében pedig, ha a kárt belátási képességgel rendelkező olyan kiskorú okozta, akinek felügyeletre köteles gondozója is van, és bizonyítják, hogy a kötelességeit felróhatóan megszegte, a gondozó a károkozóval egyetemlegesen felelős. A belátási képesség vonatkozásában a Ptk. határozott életkort nem állapít meg, tehát esetenként, a károkozó gyermek szellemi és fizikai adottságának alapulvételével állapítható meg, hogy rendelkezik-e a tör­vény által a felelősségre vonáshoz megkívánt belátási képességgel. Ez­úttal — bár a perben merültek fel olyan adatok, amelyek arra utalnak, hogy a 12 éves III. r. alperes az adott helyzethez viszonyítva megfelelő belátási képességgel rendelkezett — a perben eljárt bíróságok nem tisz­tázták megnyugtatóan sem a III. r. alperes, sem pedig — a kármegosztás lehetőségére is figyelemmel — a felperes gyermekének adottságait, hogy rendelkeznek-e a törvény által megkívánt belátási képességgel. Éppen ezért az új eljárás során ki kell hallgatni a kiskorú III. r. alpe­res és a felperes gyermekének osztályfőnökét, esetleg tanárait is, hogy milyen a gyermekek tanulmányi előmenetele, iskolai magatartása, s ál­talában milyen értelmi fejlettséggel rendelkeznek. Csak ezek tisztázá­sa után lehet dönteni megnyugtatóan abban a kérdésben, hogy a per­ben szereplő gyermekek rendelkeztek-e az adott helyzet, a kárt okozó körülmények felismeréséhez szükséges belátási képességgel. Nyilván­való, hogy abban az esetben, ha a kiskorú III. r. alperes megfelelő belá­tási képességgel rendelkezett, s a szülők kötelességeiket felróhatóan nem szegték meg, ez utóbbiak kártérítési felelősségének megállapítá­sára nem kerülhet sor. Nem kerülhet sor azonban a szülők felelősségé­nek a megállapítására akkor sem, ha a kiskorú III. r. alperes a szüksé­ges belátási képességgel nem rendelkezik, de a szülők bizonyítani tud­ják, hogy a felügyelet ellátása érdekében úgy jártak el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. [P. törv. I. 21 128/1965. sz., BH 1966/10. sz. 5050.] f) Állattartók felelőssége 149. a) A vadkár (a szarvas, a dám, a vaddisznó és a muflon élet­módja folytán a mezőgazdaságban keletkezett kár) megtérítése iránti igény bejelentését folyamatos károkozás esetében nem lehet elkésett­nek tekinteni, ha a bejelentés legkésőbb a károkozás utolsó napjától szá­mított öt napon belül megtörtént [1/1962. (II. 9.) Korm. sz. rendelet 50. §-a]. Ha azonban a károsult a károkozásról már korábban tudomást szerzett, s a bejelentéssel indokolatlanul késlekedett, ezt megfelelően 215

Next

/
Oldalképek
Tartalom