Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

akkor felelős a kárért, ha azt szándékos bűncselekménnyel okozta. Az adott esetben az alperes mint a köztisztasági hivatal alkalmazásában álló szemétrakodó munkás, e munkaköréhez tartozó kötelességét teljesítve utazott szemétgyűjtő gépkocsin, majd arról leszállva — ugyancsak kötelességét teljesítve — haladt át az úttesten a gyárkapu kinyittatása végett. Eközben, tehát a munkaköréhez tartozó kötelessége teljesítése során történt figyelmetlen közlekedése szándékos bűncselekménynek nem minősíthető, következésképpen a károsulttal, illetőleg a törvényi engedményesként fellépett felperessel szemben az alperes közvetlen kártérítő felelősségét megállapítani nem lehet. Tévedett — és ezáltal törvényt sértett — tehát az elsőfokú bíróság akkor, amikor a felperes keresetét teljes egészében nem utasította el, hanem annak 3000 Ft erejéig helyt adott, és az alperest marasztalta. [P. törv. I. 20 101/1966. sz., BH 1966/10. sz. 5048.] 143. f. Ipari tanuló által harmadik személynek okozott kárért való felelősség tekintetében az alkalmazottak károkozásáért való felelősség szabályait kell alkalmazni. II. A munkáltató kártérítési felelőssége nemcsak akkor áll fenn, ha az alkalmazott a munkaviszonyánál fogva kötelező munkája végzése által okoz kárt harmadik személynek, hanem általában akkor is, amikor éppen a munkakörének ellátása hozta abba a helyzetbe, hogy a kárt okozhatta [Ptk. 348. § (1) bek.]. R. Gy. iparitanuló-intézetnek volt a tanulója. Nevezettel az intézet az alperesi vállalat részére képezte ki, ezért gyakorlati oktatásban az alperes telepén részesült. Beosztásánál fogva a vállalat déli soron levő telephelyén dolgozott mint épületgépész-tanuló. R. Gy. 1963. december 23-án este a betonkeverőgép mellett segédkezett. Éjfél körül a telepen levő betonkeverékkel magrakott dömperre ült, és — a vezető távollétében — a rakományt egy távolabbi telepre szállította. R. Gy.-nek vezetői jogosítványa nem volt, vezetés közben a K. utcában, továbbá az L. utcában egy-egy villanyoszlopnak hajtott, azokat megrongálta, és így 1656 Ft kárt okozott. Ilyen tényállás mellett a felperesi vállalat az említett összeg erejéig fizetési meghagyás kibocsátását kérte az alperes mint munkáltató ellen. Az ellentmondás folytán perré alakult eljárásban az alperes a kereset elutasítását kérte. Előadása szerint a vontatóvezetés nem tartozott R. Gy. munkakörébe, aki egyébként is önkényesen, a felettesei és a vontató vezetőjének tudta és beleegyezése nélkül ült a vontatóra. Az alperes ezenkívül a kereset elutasítását kérte azért is, mert álláspontja szerint R. Gy. munkáltatójának nem őt, hanem az iparitanuló-intézetet kell tekinteni. A kár összegszerűségét nem kifogásolta. A kerületi bíróság a felperes keresetét elutasította. Döntését lényegében azzal indokolta, hogy a járművezetés nem tartozott R. Gy. munkakörébe, munkáltatója a Ptk. 348. §-ának (1) bekezdése alapján nem felel a keletkezett kárért. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A Ptk. 348. §-ának (1) bekezdése szerint: ha alkalmazott munkakörében vagy hatáskörében harmadik személynek kárt okoz, — jogszabály eltérő rendel208 \