Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

vele szemben érvényesítse. Figyelmeztetni kellett volna azonban az alperest is, hogy a semmis megállapodás következtében nem köteles a felperesnek sem kártérítést, sem költséget fizetni, sőt az általa jogalap nélkül kifizetett összeget is visszakövetelheti a felperestől. Mivel az eljárt bíróság a felsoroltakat figyelmen kívül hagyta, az általa hozott ítélet törvénysértő. [P. törv. I. 20 941/1965. sz. BH 1966/10. sz. 5045. §.] 142. Az alkalmazott közvetlen kártérítő felelősségét nem lehet megállapítani azért a kárért, amelyet munkaköréhez tartozó kötelessége teljesítése során gondatlan bűncselekménnyel harmadik személynek okozott (Ptk. 348. §). Az alperes, aki a köztisztasági vállalat szemétrakodó segédmunkása, a perbeli esetben a munkáltató szemétgyűjtő gépkocsiján tartózkodott. A gépkocsi az úttest menetirány szerinti jobb oldalán megállt, a gépkocsivezetőnek ugyanis az volt a szándéka, hogy a gépkocsival behajt a gyár területére. A gépkocsivezető fülkéjében — a vezető mellett — helyet foglaló alperes a vezetőfülke jobb oldali ajtaján kiszállt, s a gépkocsi elejét megkerülve sietős léptekkel áthaladt az úttesten abból a célból, hogy a gyárkaput kinyittassa. Eközben az alperes nem vette észre, hogy tőle balról mintegy 30—35 km/óra sebességgel személygépkocsi közeledik. E gépkocsi vezetője — a baleset elkerülése végett — hirtelen fékezett, s ennek következtében a járművel a síkos úttesten megcsúszva, áttért az úttest menetirány szerinti bal oldalára. Itt nekiütközött a vele szemben szabályosan közlekedő személygépkocsinak. Az összeütközés következtében az utóbbi személygépkocsiban 6103 Ft kár keletkezett, amelyet szavatossági biztosítás alapján a felperes térített meg a károsultnak. A főügyészség az alperes ellen indított nyomozást a Be. 160. §-a (1) bekezdésének f) pontja alapján megszüntette, s egyidejűleg — az alperes magatartását a Btk. 302. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (4) bekezdés első tétele szerint minősülő, a társadalmi tulajdont károsító gondatlan rongálásnak minősítve — az alperest a Btk. 60. §-a rendelkezésének megfelelően figyelmeztetésben részesítette. A felperes keresetében az alperest az általa kifizetett 6103 Ft összegnek a megfizetésére kérte kötelezni. Álláspontja szerint a kárt az alperes gondatlan magatartása okozta. Az elsőfokú bíróság a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján megállapította az alperes kártérítő felelősségét, de ezt ugyanezen szakasz (2) bekezdése alapján akként korlátozta, hogy az alperest csak 3000 Ft kártérítésnek és járulékának a megfizetésére kötelezte, míg a felperes ezt meghaladó keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett, az alperest marasztaló része ellen emelt törvényességi óvás alapos. A Ptk. 348. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint: ha alkalmazott munkakörében vagy hatáskörében harmadik személynek kárt okoz, jogszabály eltérő rendelkezése hiányában a károsulttal szemben a munkáltató felelős. Az alkalmazott — a munkáltatóval egyetemlegesen — I 207