Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

nek az a magatartása, hogy a kidöntött kaput és kerítést — az alperessel való újabb tárgyalás és az eredeti állapot helyreállításának igénye nélkül — saját költségén helyreállíttatta, és keresetében is kifejezetten az így felmerült költségének a megtérítését kérte. A kapu és a kerítés megrongálásából keletkezett kártérítési igényt tehát az adott esetben már a kár keletkezésétől kezdve pénzbeli követelésnek kell tekinteni, amelynek elévülésére — még akkor is, ha az veszélyes üzem működéséből ered — a Ptk. 324. §-ának (1) bekezdésében írt egyéves határidő az irányadó. A Ptk. 324. §-ának (1) bekezdéséhez fűzött miniszteri indokolásból kitűnik ugyanis, hogy a törvényhozó nem akart változtatni a szocialista szervezetek pénzkövetelésének érvényesítésére fennálló egyéves elévülési határidőn akkor sem, ha a követelés esetleg fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatásából ered. Indokolatlan és törvénysértő lenne tehát a perbeli követelés tekintetében a hosszabb [a Ptk. 345. §-ának (4) bekezdése szerinti] elévülési idő alkalmazása, ez ellentétben állana a Ptk.-nak a határidők lerövidítésére irányuló általános tendenciájával is. [P. törv. I. 21 156/1965. sz., BH 1967/2. sz. 5185.] 139. Az úttest szélén álló üzemképtelen és kivilágítatlan motorkerékpárral való összeütközés esetén a motorkerékpár üzembentartója nem a Ptk. 345. §-a, hanem a 339. §-a alapján felel. Az elsőfokú bíróság az alperest kártérítés megfizetésére kötelezte a Ptk. 345. §-a (1) bekezdésének felhívásával annak megállapítása mellett, hogy az alperes kivilágítatlanul hagyta az út szélén nem üzemelő motorkerékpárját, és ennek következtében szenvedett a felperes balesetet. Az alperesnek kármegosztására irányuló védekezését nem találta alaposnak, és ezért a kármegosztást mellőzte. A kármegosztás mellőzése miatt beadott fellebbezés alapos. Az irányadó tényállás szerint az alperes este, az egyébként üzemképtelen és általa tolt motorkerékpárját kivilágítatlanul akként helyezte el a közúton, hogy a motorkerékpár a bitumenezett rész szélén állott. A felperes a kivilágítatlan motorkerékpárt későn vette észre, mert a vele szembejövő autóbusz fényjelzésére reflektorát tompított fényre vette. Ezzel csak kb. 7 méterre világította be az úttestet, haladási sebessége pedig kb 40 km/óra volt, mely mellett a belátható távolságon belül nem tudott megállni. De nem tudta kikerülni az alperes motorkerékpárját sem, melynek lábtartójába ütközött, és súlyos sérülést szenvedett. Mivel a felperes ezzel a magatartásával megsértette a KRESZ 57. §-a (2) bekezdésének előírásait, téves az elsőfokú bíróságnak az az állásfoglalása, hogy a felperes közrehatása a baleset bekövetkezésében nem állapítható meg, és a kármegosztás szabályainak alkalmazására nincs lehetőség. A baleset oka azonban alapvetően az alperes helytelen és a forgalom biztonságát súlyosan veszélyeztető magatartása volt. A gépjármű-forgalomban részt nem vevő, üzemképtelen, kézi erővel tolt gépjármű nem tekinthető fokozott veszélyforrásnak akkor sem, ha ennek a közúton való elhelyezésére a KRESZ szabályai az irányadók. Ennélfogva a felek közötti vitát a Ptk.-nak nem az elsőfokú bíróság ál204