Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

jának helytelen intézkedése mennyiben hatott közre a kár bekövetkezésében. Ez a kérdés a felperes és a termelőszövetkezet egymásközti viszonyára tartozik. A megtérítési kötelezettség mértéke szempontjából csupán a sérült felróható magatartásának van jelentősége. A megyei bíróság azonban a károsult felelősségének a megállapítására semmiféle alapot nem talált. A váratlanul keletkezett életveszélyben senkitől sem lehet elvárni higgadt mérlegelést. Egyébként is a megszaladt pótkocsiról való leugrás a sérült életére, illetve testi épségére éppen olyan kockázatot jelentett volna, mint a választott megoldás. A kifejtettekre tekintetei a megyei bíróság a megámadott ítéletet helybenhagyta. [Balassagyarmati Megyei Bíróság Pf. 20 958/1965. sz., BH 1960/10. sz. 5047.] 138. Ha a szocialista szervezet kárát a másik szocialista szervezet fokozott veszéllyel járó tevékenysége okozta, a pénzben térítendő kár elévülési ideje egy év [Ptk. 324. § (1) bek., 345. § (4) bek., 356., 357. §]. Az Autóközlekedési Vállalat — e per alperese — által üzemben tartott tehergépkocsi 1962. július 24-én szénszállítás közben megrongálta az általános iskola kapuját és kerítését, s ezáltal kárt okozott. A felperes még 1962. augusztus hónapjában bejelentette kárigényét az alperesnek. Az alperes azt kérte, hogy a felperes forintösszegben jelölje meg a gépkocsi által okozott kár nagyságát. A kárösszeg közlése azonban csak jóval később — 1964 augusztus hónapjában — került sor, mert a felperesnek ismételt próbálkozás után csak ekkor sikerült a kaput és a kerítést helyreállíttatnia. Ekkor azonban az alperes a kártérítés megfizetését megtagadta, arra hivatkozva, hogy a felperes követelése vele szemben elévült [Ptk. 324. § (1) bek.]. A városi tanács vb művelődésügyi osztálya 1964. december 28-án benyújtott keresetében a keletkezett kár — 1729 Ft — megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elévülés miatt elutasította. A másodfukú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A másodfokú bíróság végzése ellen emelt törvényességi óvás alapos. A Ptk. 356. §-a a kártérítés elsődleges módjául az eredeti állapot helyreállítását jelöli meg, ha pedig ez nem lehetséges, vagy a károsult a helyreállítást alapos okból nem kívánja, a kárért felelős személy köteles a kárt megtéríteni._A kárt — a Ptk. 357. §-ának (1) bekezdése szerint — pénzben kell megtéríteni, kivéve ha a körülmények a kár természetben való megtérítését indokolják. Az adott esetben az alperes az eredeti állapot helyreállítására nem vállalkozott. Ez kitűnik a felpereshez 1962. augusztus 6-án intézett leveléből. Ebben kérte, hogy a felperes forintösszegben jelölje meg a gépkocsi által okozott kár nagyságát. A felperes erre a felhívásra hosszú ideig nem válaszolt, amiből okszerűen arra lehet következtetni, hogy maga is hozzájárult ahhoz, hogy az alperes az esetleges kártérítési kötelezettségének pénzben tegyen eleget. Ezt a következtetést csak megerősítette a későbbiek során a felperes203