Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

be, hogy a beavatkozó által vezetett traktorhoz kapcsolt pótkocsi leszakadt, megszaladva egy fának ütközött, s az azon tartózkodó sérült fej- és csigolyasérülést szenvedett. A felperes traktora gépállomási szerződés alapján volt kihelyezve a termelőszövetkezethez. A traktornak pótkocsival való felszerelését s ily módon a terményszállítás lebonyolítását a termelőszövetkezet egyik brigádvezetője rendelte el. J. J. traktorvezetőt a járásbíróság foglalkozás körében elkövetett súlyos testi sértést okozó gondatlan veszélyeztetésért elítélte. A felperes keresetében és fellebbezésében is azzal érvelt, hogy a kihelyezés folytán az erőgép üzembentartójának a termelőszövetkezetet kell tekinteni, s a megtérítésre is őt kell kötelezni. De azért is megáll a termelőszövetkezet felelőssége, mert a munkaszervezés, a munkafeladatok kijelölése az ő hatáskörébe tartozik, márpedig megbízottja rendelte el pótkocsi vontatására fel nem készített erőgéppel a szállítást. Hivatkozott a sérült figyelmetlenségére is. Álláspontja szerint a sérült a balesetet megelőzhette volna, ha a veszély észlelésekor a pótkocsiból kiugrott volna. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. A megyei bíróság a döntést törvényszerűnek találta. A gépállomási szerződés megkötése és az erőgépnek ez alapon történt kihelyezése nem szüntette meg a felperesnek a veszélyes üzem fenntartói minőségét. Az erőgép s annak vezetője továbbra is az ő állományába tartozott. A 30/1959. (XII. 5.) FM sz. rendelet 3. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében a gépállomásnak a szerződésben kötelezettséget kell vállalnia arra, hogy a munkát végző erő- és munkagépeit folyamatosan üzemelteti, a meghibásodott gépeit kijavítja, a gépek üzemanyag-ellátásáról saját költségén gondoskodik. A 3. § (1) bekezdésének e) pontja szerint csak az erőgépek munkájának irányítását, a munka sorrendjének meghatározását bízza a megrendelőre, ezt is olyan kötöttséggel, hogy a traktorosok nem kötelesek végrehajtani azokat az utasításokat, amelyek a társadalmi tulajdon védelmére vonatkozó szabályokkal vagy egyéb törvényes rendelkezésekkel ellentétesek. A fentiekből nyilvánvaló, hogy a fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatója a felperes volt, s hogy a traktoros nem volt köteles végrehajtani az emberi életre és a közút rendjére veszélyt jelentő intézkedést. Mivel a felperes a sérült munkaképességcsökkenéséért felelős, az alperes a 67/1958. (XII. 24.) Korm. sz. rendelet (Rny.) 95. §-a alapján törvényszerűen kötelezte a nyugellátási átalány megtérítésére. Az említett jogszabály úgy rendelkezik, hogy a felelősség megállapítására a Polgári Törvénykönyvnek a szerződésen kívül okozott károkért fennálló felelősségre vonatkozó szabályait kell alkalmazni, azzal az eltéréssel, hogy a felelősség abban az esetben is fennáll, ha a dolgozónak vagyoni kára nincs. Az 5/1959. (V. 8.) MüM sz. rendelet (Vr.) 230/A §-ának (1) bekezdése szerint a megtérítési kötelezettség olyan mértékig terjed, amilyen mértékben a felelősség megállapítható. A Ptk. 345. §-ának (3) bekezdése értelmében a kárért felelős a kár megtérítése alól csak annyiban mentesül, amennyiben a kár a károsult felróható magatartásából származott. Ennélfogva ebben a perben szóba sem jöhet annak vizsgálata, hogy a termelőszövetkezet megbízott202