Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

peresnek a 71/1955. (XII. 31.) MT sz. rendelet 74. §-ára alapított keresete vele szemben alapos. A járásbíróság 50%-os kármegosztást talált megállapíthatónak, és így a polgári jogi kereten belül az I. r. alperest a táppénz megtérítésére kötelezte. A kártérítés kiszámításánál a társadalombiztosítási szerv által a segélyezésnél figyelembe vett 2 havi átlagkeresetből indult ki. A fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett ítélet ellen benyújtott törvényességi óvás alapos. A perbeli tényállás szerint a II. r. alperes vadászmestere abból a célból ment ki augusztus 12-én este a kukoricásba, hogy vaddisznóra vadásszon a kukoricás megvédése végett. Ugyanabban az időben fegyverével az I. r. alperes is a II. r. alperes vadterületén tartózkodott. Véletlenül találkozott össze a vadászmesterrel, beszélgetés során a vadászmester javaslatára saját elhatározásából részt vett a vaddisznó-lesen. Nyilvánvaló, hogy ez a vaddisznó-les a vadásztársaság részéről kezdeményezett és az ő érdekét szolgáló vadászat volt. Ilyen körülmények között pedig a vadászat mint fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatója a II. r. alperes, ezért a fokozott veszéllyel járó tevékenységből eredő kárért a Ptk. 345. §-ának (1) bekezdése alapján a II. r. alperes felel. Az I. r. alperes felelőssége tehát — a Ptk. 348. §-ának (1) bekezdésére tekintettel — önállóan sem a Ptk. 339. §-a alapján, sem a 345. §-a alapján nem állapítható meg. A kárért a felperessel szemben egyedül a II. r. alperes tartozik felelősséggel. Tekintettel arra, hogy az adott esetben a II. r. alperes kárért való felelőssége a Ptk. 345. §-a alapján áll fenn, nem kerülhet sor annak vizsgálatára, hogy a Ptk. 348. §-a szerinti felelősség feltételei fennállnak-e. A járásbíróság a sérült közreható magatartását az eset összes körülményeinek figyelembevétele mellett helyesen értékelte, tehát jogszerű az 50%-os kármegosztás alkalmazása. Törvénysértő ellenben az átlagkereset meghatározása és ennek megfelelően a kértérítés összegének a kiszámítása. A járásbíróság ugyanis a táppénz alapjául szolgáló 3 évi kereset figyelembevételével, állapította meg a havi átlagkereset összegét, holott a polgári jogi keretnél az átlagkeresetet a Ptké. 59. §-ának megfelelően kellett volna meghatározni és nem a segélyezésnél irányadó jogszabályok szerint. Az összegszerűség elbírálásához szükséges tények a perben nem állnak rendelkezésre, így ebben a vonatkozásban az adatok beszerzése végett további eljárásra van szükség. (P. törv. IV. 20 945/1965. sz., BH 1966/4. sz. 4835.) 137. Gépállomás felelőssége a traktorával szerződés alapján termelőszövetkezetnél végzett munka közben történt balesetért [Ptk. 345. §, 30/1959. (XII. 5.) FM sz. r* 3. §, Rny. 95. §.]. Az alperes T. L. balesetéből kifolyólag kötelezte a gépjavító állomás felperest a sérült részére megállapított havi 556 Ft-os rokkantsági nyugdíj nyolc évre számított átalányösszegének megfizetésére. T. L. a cs.-i termelőszövetkezet tagja volt. Balesete úgy következett * Helyébe lépett a 6/1966. (II. 27.) FM sz. rendelet. 201