Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

lényegesen enyhébben értékelte, és ennek megfelelően közrehatásukat a kár 10%-a erejéig állapította meg. A bíróságok ítéletei ellen emelt törvényességi óvás alapos. Mindkétfokú bíróság tévesen helyezkedett arra az álláspontra, hogy a felek közötti jogvitát a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazása mellett kell eldönteni. A tényállás szerint az alperes növényi kártevők permetezésére méhekre pusztító hatású vegyszert (mérget) alkalmazott. A méregnek ilyen módon történő felhasználása fokozott veszéllyel járó tevékenység, ezért az alperes kártérítési felelősségének jogalapját a Ptk. 345. §-ának (1) bekezdésében foglalt szabály szerint kell elbírálni. Az alperes a teljes kártérítési felelősség alól a Ptk. 345. §-ának (2) bekezdése értelmében csak akkor mentesülhetne, ha bizonyította volna, hogy a kárt olyan elháríthatatlan ok idézte elő, amely a fokozott veszélylyel járó tevékenység körén kívül esik. Az alperes viszont ilyen, a felelősség alól mentesítő körülmény fennállását nem igazolta. A Ptk. 345. §-ának (3) bekezdése értelmében az alperes nem köteles megtéríteni a kárnak azt a részét, amely a károsultak felróható magatartásából származott. A megyei bíróság a felperesek közrehatásának mértékét a kár 10%-ában állapította meg. Az ítélet e megállapítását a törvényességi óvás nem érintette. A Ptk. 344. §-ának (1) bekezdése értelmében, ha többen közösen okoznak kárt, felelősségük a károsulttal szemben egyetemleges, egymással szemben pedig magatartásuk felróhatósága arányában oszlik meg. Ez a konkrét esetben azt jelenti, ha a kárért a községi tanács is felelős lenne, a felperesek káruk megtérítését választásuk szerint mindkettőjüktől vagy bármelyiktől követelhetnék, vagyis az alperesnek a kártérítési felelőssége a károkozók terhére eső kár mértékéig teljes egészében fennáll, mert egyetemleges felelősség van. Közös károkozás esetén tehát az egyetemleges felelősség következtében az egyik károkozóval szemben érvényesített követelést a bíróság a többi károkozótól függetlenül is elbírálhatja, de ebben az esetben nem bocsátkozhat a bíróság annak vizsgálatába, hogy a másik vagy a többi károkozót terheli-e kártérítési felelősség. Minthogy a jelen perben a felperesek a községi tanácsot félként perbe nem vonták, az a perben félként nem szerepelt, vele szemben a bíróság megállapításokat nem is tehetett. Következésképpen eljárásjogi szabályt sértenek a másodfokú bíróságnak a községi tanács felelősségével kapcsolatban tett ténymegállapításai. De ezen túlmenően sértik a Ptk. 344. §-ának (3) bekezdésében foglaltakat is, mert az egyetemleges felelősség mellőzésének feltételei sem állottak fenn. [P. törv. III/B. 20 408/1965. sz., BH. 1965/5. sz. 4876.] 134. Személygépkocsival okozott balesetnél kármegosztás [Ptk. 345. § (3) bek., KRESZ 28., 34., 42., 57. §]. A felperes 1963. november 24-én a férjével Budapesten villamoson a Nagyvárad tér felől Pestlőrincre utazott. A Vöröshadsereg útja és a Nagyenyed utca kereszteződésénél levő megállóhelyen leszálltak a villamosról. Itt mind a két sínpár az úttest egyik oldalán van elhelyezve. 196