Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

Az úttest közepe felé eső sínek mellett a megállóhely járdaszigetsze­rűen van kiképezve. Erre a megállóhelyre szállt le a felperes, és kb. annak a közepén kezdte meg az áthaladást az úttesten a gyalogjárda felé. A felperes és a férje már megközelítették az úttest felezővonalát, amikor az alperes által üzemben tartott és ez utóbbinak a fia által nagy sebességgel vezetett személygépkocsi odaért. A hirtelen kialakult ve­szélyhelyzetben a felperes bizonytalankodott, s őt az alperesi gépkocsi elütötte, míg a férje vissza tudott ugrani. Az alperes fia ellen a kerületi bíróság előtt foglalkozás körében el­követett súlyos testi sértést okozó gondatlan veszélyeztetés miatt eljá­rás volt folyamatban, elsőfokon a bíróság őt javító-nevelő munkára ítélte. Az ítélet indokolása szerint a vádlott megszegte a KRESZ 55. §-a (2) bekezdésében foglaltakat, amikor a villamos járdasziget és a hozzá kö­zelebb eső gyalogjárda közötti úttesten nem adta meg a gyalogos sér­tettnek az őt e helyen megillető áthaladási elsőbbséget. A másodfokú bíróság a vádlott által az elsőfokú bíróság ítélete ellen bejelentett fellebbezést elutasította. Határozatának indokolásában megál­lapította, hogy az elsőfokú bíróság tévedett, amikor a vádlott bűnössé­gének megállapításánál a KRESZ 55. §-a (2) bekezdésének b) pontjára hivatkozott, mert a helyszínrajz adatai szerint nyilvánvaló, hogy a sér­tettek nem a járdaszigethez közelebb eső gyalogjárda felé léptek le a járdaszigetről, hanem az úttestnek arra a részére, ahonnan csak az egész úttest átszelésével lehet a gyalogjárdát elérni, itt pedig a KRESZ 55. §-ában írt elsőbbség a gyalogost nem illeti meg. Számolni kell azonban azzal, hogy a villamosról történt leszálláskor a keskeny járdaszigetről az úttest közepe felé is leléphetnek a járókelők, ezért a személybiztonság ilyen helyen jóval kisebb sebességget és na­gyobb figyelmet tesz szükségessé. A vádlott által használt 40—45 km-es sebesség az adott körülmények között nem volt biztonságos, ezért a vádlott a KRESZ 57. §-ának (8) bekezdésében írt foglalkozási szabályt szegte meg, és ezzel okozott balesetet. A felperes még a büntető eljárás jogerős befejezése előtt pert indított az alperes ellen, akit — a táppénze és a rendszeres havi keresete kö­zötti különbözet, valamint a baleset folytán előállt egyes kiadásainak megtérítése címén — 5617 Ft kártérítés fizetésére kért kötelezni. Az elsőfokú bíróság az alperes teljes kártérítési felelősségét állapítot­ta meg a Ptk. 345. §-ának (1) bekezdése alapján. Ítéletének indokolása szerint a balesetért teljes mértékben az alperes fiát terheli a felelősség, mert a járdasziget közelében nem adta meg a gyalogosnak az őt meg­illető elsőbbséget. A másodfokú bíróság sem látott alapot a kármegosztásra, s a büntető bíróság álláspontjával ellentétben helyesnek fogadta el az elsőfokú bí­róságnak azt a megállapítását, hogy a felperest a baleset helyén átha­ladási elsőbbség illette meg. A jogerős ítélet ellen a kármegosztás mellő­zése miatt emelt törvényességi óvás alapos. A perben eljárt bíróságok megállapítása szerint a fentiekben leírt járdasziget azonos a KRESZ 42. §-a (3) bekezdésének d) pontjában em­lített járdaszigettel, és ehhez képest e járdasziget és a járda között gya­197

Next

/
Oldalképek
Tartalom