Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

állapotban került kórházba, ahonnan 1965 augusztus elején távozott, azonban jelenleg is munkaképtelen, táppénzes beteg. A közúti balesettel kapcsolatban a beavatkozó ellen büntető eljárás indult, melynek során őt a bíróság gondatlanul elkövetett súlyos testi sértés miatt javító-nevelő munkára ítélte. A jogerős büntető ítélet szerint a beavatkozó megszegte a gyalogosoknak az úttesten való áthaladására vonatkozó rendelkezéseket, s ezáltal okozójává vált a perbeli balesetnek. Az alperes gépkocsivezetője ellen büntető eljárás nem indult. A felperes a per során felemelt keresetében a balesetből származott kárának megtérítéseként 22 155 Ft megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a balesetet kizárólag a beavatkozó elháríthatatlan magatartása idézte elő, így azért az alperes kártérítő felelősséggel nem tartozik. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetének túlnyomórészt helyt adott, és az alperest a széles körű bizonyítás felvétele után hozott ítéletével 16 570 Ft kártérítés fizetésére kötelezte. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. E határozat ellen emelt törvényességi óvás alapos. A jogerős büntető ítélet és a per egyéb adatai alapján kétségtelen, hogy a beavatkozó a közlekedési szabályokat megszegve haladt át az úttesten a baleset alkalmával. Ezek szerint ugyanis álló jármű vagy a szabad kilátást gátló akadály előtt vagy mögött a gyalogos az akadálytól csak olyan távolságra léphet le a közutaknak a számára fenntartott részéről az úttestre, illetőleg haladhat át azon, hogy az akadály felé közelítő járművet, annak vezetője pedig a gyalogost kellő időben észlelhesse [KRESZ 42. § (4) bek.]. Ennek a közlekedési szabálynak a beavatkozó részéről való megsértése azonban mégsem tekinthető a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül eső elháríthatatlan oknak, mert a baleset az adott körülmények között sem volt objektíve elháríthatatlan. Márpedig az ítélkezési gyakorlat következetes abban a tekintetben, hogy a fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatója a Ptk. 345. §-ának (2) bekezdése szerint csak akkor mentesülhet az ugyanezen szakasz (1) bekezdésében foglaltak szerint őt terhelő felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt olyan objektíve elháríthatatlan ok idézte elő, amely a fokozott veszéllyel járó tevékenysége körén kívül esik. Egymagában az a tény, hogy az alperesi gépkocsivezető esetleg megengedett sebességgel és az idevonatkozó szabályok betartásával kezdett a felperes és az előtte haladó lovaskocsi előzéséhez, kevés annak a megállapításához, hogy a balesetet, illetőleg a felperesnek abból származott kárát kizárólag a beavatkozó bűncselekményt megvalósító magatartása, mint a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül eső elháríthatatlan ok idézte elő. Ez csak annak az igazolására lehet alkalmas, hogy az alperes, illetőleg gépkocsivezetője vétlen a baleset bekövetkeztében. De a veszélyes üzem fenntartója az üzem működése közben és annak veszélyes jellegével összefüggésben keletkezett kárért akkor is felel. 187