Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

ha őt vagy megbízottját a károsító esemény bekövetkezte körül nem terheli vétkesség. Ahhoz, hogy a kívülálló harmadik személy magatartása a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül eső olyan elháríthatatlan oknak minősülhessen, ami alkalmas a fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatójának az ebből eredő kárért való felelősség alóli mentesítésére, az is szükséges, hogy a konkrét fokozott veszéllyel járó tevékenységre vonatkozó előírások (baleset- és egészségvédelmi óvórendszabályok, közlekedési szabályok stb.) betartásán túlterjedő előrelátással és óvatossággal se lehessen e magatartás károsító következményeit elhárítani. Csak ilyen esetben lehet szó objektíve elháríthatatlan okról. Bár az adott esetben az elsőfokú bíróság ítéletének megállapításával szemben vitatható, hogy az alperes gépkocsivezetője balra kanyarodással elkerülhette volna a balesetet, az azonban kétségtelen, hogy ha az emelkedő útrészen lépésben haladó felperesnek, valamint a lovaskocsinak az előzését az alperes tehergépkocsija az esőzéstől nedves, nyálkás úton nem 30—35 km/óra sebességgel, hanem az előzéshez bőven elegendő 10—20 km/óra sebességgel, nagyobb elővigyázattal hajtja végre, akkor a beavatkozó váratlan megjelenése sem idézett volna elő balesetet, illetőleg a balesetveszély elhárítása lényegesen könnyebb lett volna. Ezért a beavatkozó magatartása az üzem működési körén kívül eső objektíve elháríthatatlan oknak nem minősíthető, és az alperes mint a veszélyes üzem fenntartója az üzemének e jellegével összefüggésben keletkezett kárért a Ptk. 345. §-ának (1) bekezdésében foglaltak értelmében felelős. Az elsőfokú bíróság ítéletének idevonatkozó állásfoglalása tehát helyes, míg a másodfokú bíróság ezzel ellentétes állásfoglalása téves, s mint ilyen törvénysértő. A Legfelsőbb Bíróság ezért a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. [P. törv. I. 20 019/1967. sz., BH 1967/10. sz. 5465.] 129. Felelősség veszélyes üzem működése körében bekövetkezett balesetért (Ptk. 345. §). A felperes 1964. május 19-én személyvonattal K.-ról Budapestre utazott. Útközben az egyik állomáson áthaladó vonat ablakát egy — ismeretlen okból nekivágódott — széndarab betörte. A széthasadt üvegablak egyik szilánkja a felperes bal szemébe repült, azt súlyosan megsértette. A baleseti sérülés következtében a felperes bal szemevilágát elvesztette. A rendőrfőkapitányság határozatában a balesettel kapcsolatban folytatott nyomozást megszüntette. Megállapította, hogy a vonatablakot egy széndarab törte be, egyebet azonban a nyomozás során nem sikerült kideríteni. A felperes a baleset folytán a keresetlevele benyújtásáig felmerült 12 149 Ft kárkövetelését érvényesítette. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította azzal az indokolással, hogy a felperes balesete az alperes fokozott veszéllyel járó tevékenységével nincsen összefüggésben, mert a balesetet a vonatablak betörésével ismeretlen személy okozta. Az alperest a veszélyes üzem számára külső és egyben elháríthatatlan körülményekért nem lehet felelőssé tenni. A 188