Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

tájrendezési kötelezettségének fokozatosan eleget tenni és ezzel a területet újra hasznosítás céljára alkalmas állapotba hozni. A Földművelésügyi Minisztérium 47 130/1962. szám alatt kelt leiratában engedélyt adott arra, hogy a szóban forgó mezőgazdasági rendeltetésű ingatlan a mezőgazdasági termelésből a bányászat idejére ideiglenesen kivonható legyen. Már a leirat is utalt azonban arra, hogy a bányavállalatot az 1960. évi III. tv. 45. §-a értelmében az idézett kötelezettség terheli, és arra is, hogy amíg az újrahasznosítást a bányavállalat lehetővé nem teszi, a 9/1961. (III. 30.) Korm. sz. rendelet 69. §-a alapján kártérítést köteles fizetni. Okszerűen következik mindezekből, hogy a felperes mindaddig, amíg a bányászati tevékenységét meg nem szüntette, zöldkárt tartozik fizetni, de köteles megfizetni a zöldkárt ezt követően is mindaddig, amíg az idézett tájrendezési kötelezettségének eleget nem tett, illetve amíg a bányászattal érintett területen a mezőgazdasági művelés a bányászati tevékenységet folytató szerv tevékenysége miatt ismét meg nem kezdődik. Ha a tájrendezési kötelezettség teljesítése után vagy esetleg ennek szüksége nélkül is, de a bányászattal érintett területen művelési ág változása következik be, és a terület használhatósága és ezzel összefüggésben jövedelmezősége csökkent, akkor a bányászati tevékenységet folytató szervet ezzel arányban álló egyszeri kártalanítási kötelezettség is terheli, de ennek az egyszeri kártalanítási kötelezettségnek a mértéke nem haladhatja meg az érintett ingatlan 3 évi tiszta jövedelmét (Vhr. 69. §). Téves tehát a megyei bíróság álláspontja, amely szerint az alperes kárigénye abból eredt, hogy a felperes nem tett eleget talaj helyreállítási kötelezettségének. Téves és törvénysértő az a megállapítás, hogy a felperes kárigénye nem tartozik a bányakár fogalma alá, következésképpen téves a hatályon kívül helyező végzésnek az az álláspontja is, hogy az államigazgatási hatóság hatáskörét túllépve járt el. A felperes nem szüntette meg a bányászati tevékenységét, a területnek újrahasznosítás céljára alkalmas állapotba hozatala legkésőbb a bányászati tevékenység befejezésével terheli. Amíg a felperes bányászati tevékenysége a mezőgazdasági ingatlan megművelhetetlenségét és ennek folytán az alperes károsodását eredményezi, ezt a kárt a felperes a bányatörvény rendelkezései alapján köteles megtéríteni. Bár az alperes az államigazgatási eljárásban félreérthető módon a művelési ág változásra is utalt, ez nem vezethet arra az eredményre, hogy az alperes a jogszabályok alapján őt megillető kártalanításhoz ne juthasson hozzá. [P. törv. III/B. 20 106/1966. sz., BH 1966/9. sz. 5002.] 123. Bányavállalattal szemben a bányászás folytán keletkezett kár megtérítése iránt csak az államigazgatási eljárás lefolytatása után lehet keresetet indítani [1960. évi III. sz. tv. 42—44. §, 9/1961. (III. 3.) Korm. sz. r. 69—73. §, PK 865. sz.]. A felperes bányakár megtérítése iránt indított pert az alperes ellen. Keresetét arra alapította, hogy az alperesi bánya által alábányászott 516 kat. hold földjén a bányaművelés a föld termőrétegében vízelsze181