Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

gényedést idézett elő, s ennek következtében kevesebb mezőgazdasági terménye termett. A felperes a perben előadta, hogy az alperes az 1961. és 1962. évben zöldkár címén megtérítést fizetett a mezőgazdasági művelésre alkalmatlanná vált területek után, de terméskiesés miatti kártérítési kötelezettségét nem ismerte el. Ezért az ebből eredő bányakár megtérítését az államigazgatási hatóságtól kérte, ahol azonban érdemleges határozatot nem kapott, és az államigazgatási hatóság a Ptk. 173. §-ának (3) bekezdésére hivatkozással az ügyet érdemi elbírálás végett a bírósághoz tette át. A felperes a per során keresetét kiterjesztette az 1963. és az 1964. évben az említett címen keletkezett bányakár megtérítésére, majd tényelőadását a károsított terület mértéke tekintetében akként módosította, hogy az 1961. évben 750 kat. hold, az 1962. évben pedig 745 kat. hold területen szenvedett terméskiesés miatt bányakárt. Előadta továbbá, hogy az 1963. és az 1964. évi bányakárának megtérítése iránti igényét az államigazgatási hatóság előtt nem érvényesítette. Az elsőfokú bíróság a kereset érdemi tárgyalásába bocsátkozott, és az alperest a bányakár megtérítésére kötelezte. Az ítélet ellen benyújtott fellebbezési óvás és alperesi fellebbezés alapos. Az elsőfokú bíróság olyan követelés tárgyában határozott, amelynek érvényesítése államigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik, és az ügy elintézése csak az államigazgatási hatóság határozata ellen irányuló kereset formájában tartozik bírósági hatáskörbe. Az 1960. évi III. tv. (a továbbiakban: Bt.) 44. §-a értelmében a bányakár megállapítása, valamint az ennek fejében járó kártalanítás felől — megegyezés hiányában — a járási, járási jogú városi, fővárosi (városi) kerületi tanács végrehajtó bizottságának igazgatási osztálya a kisajátítási jogszabályok megfelelő alkalmazásával határoz; a határozattal meg nem elégedő ügyfél a határozat jogerőre emelkedésétől számított 30 nap alatt a bírósághoz fordulhat. Az idézett jogszabályt a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiuma 865/a. sz. állásfoglalásában akként értelmezte, hogy a bányakártalanítási eljárás során az államigazgatási hatóság az 1960. évi III. tv. 44. §-a értelmében mind a bányakár megállapítása, mind pedig a károsultnak járó kártalanítás felől érdemben határoz. Ha a jogerős államigazgatási határozatot az azt sérelmesnek tartó fél keresettel támadja meg, a bíróság a kártalanítás módját — az 1960. évi III. tv. 43. §-ában, valamint a 9/1961. (III. 30.) Korm. sz. rendelet 69—73. §-ában foglalt rendelkezések alkalmazásával — az államigazgatási határozatban megállapított módtól eltérően is meghatározhatja. A Legfelsőbb Bíróság e kollégiumi állásfoglalás indokaként rámutatott arra, hogy a Bt. sajátos módon rendezi a bányakárok megtérítését. A 42. §-ának (3) bekezdése határozottan úgy rendelkezik, hogy a bányakárokat az ebben a törvényben foglalt rendelkezések szerint kell megtéríteni. A kártalanítási eljárás tekintetében tehát a Bt.-ben foglalt rendelkezések jönnek elsősorban figyelembe. Márpedig a Bt. 44. §-ában foglalt rendelkezésből kétségtelenül megállapíthatóan a törvényhozó azt tette az államigazgatási hatóság felada182