Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

kell a kártalanítás kérdésében határozni, hanem figyelembe kell venni az épület — a konkrét ügyben a pincék — műszaki állapotát és az avulási értékeket is, és csak ezek figyelembevételével, az R.-ben írtak alapján lehet helyesen határozni az új és hatályos jogszabályokban foglaltaknak megfelelően a kártalanítás összegszerűsége kérdésében. Ennélfogva a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének az I— II., valamint a XIII. r. felperesekre vonatkozó rendelkezését — a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján — hatályon kívül helyezte, s ugyanezt a bíróságot e felperesek vonatkozásában a fentieknek megfelelő új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. [Legf. Bír. Pf. III. 20 939/1965. sz., BH 1966/4. sz. 4832.] 122. Bányászati tevékenységgel ingatlanban okozott kár. Zöldkár fizetési kötelezettségének időtartama [1960. évi III. tv. 42. § (2) és (3) bek., 45. § (1) bek., 9/1961. (III. 30.) Korm. sz. r. 69. §]. A járási tanács vb igazgatási osztálya határozatában megállapította, hogy a felperes az alperes használatában levő kaszálón 1964. évben is tőzegtermelést folytatott s ezáltal az évelő takarmánynövényben 121 592 Ft összegű zöldkárt okozott. Kötelezte a felperest, hogy a kártalanítást 60 napon belül fizesse meg az alperesnek. A felperes keresetet indított a határozat hatályon kívül helyezése iránt. Arra hivatkozott, hogy az alperes károsodása már 1962. évben bekövetkezett, mert ekkor változott meg a kaszáló művelési ága. Az alperes követelése a Ptké. 55. §-a értelmében elévült, összegszerűség vonatkozásában pedig arra hivatkozott, hogy 1964. évre mindössze 62 492 Ft kártalanítást állapított meg a szakigazgatási szerv. Ettől az időtől a kár öszegét befolyásoló tényezők nem változtak, tehát összegszerűségében túlzott a megállapított kártalanítás. A járásbíróság a felperes keresetének részben helyt adott, és a zöldkár összegét 42 840 Ft-ban állapította meg. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A másodfokú bíróság végzése ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az alperes igénye ún. bányakár. A bányakár fogalmát az 1960. évi III. tv. 42. §-ának (2) és (3) bekezdése határozza meg. A fogalommeghatározás szerint minden olyan kár, amely bányászati tevékenység folytán ingatlanban keletkezett, bányakár. A 9/1961. (III. 30.) Korm. sz. rendelet 69. §-a szerint a mezőgazdasági ingatlan ideiglenes megművelhetetlensége esetén az ingatlanon levő zöldleltári értékért (szántás, vetés, folyó gazdasági évben végzett trágyázás költsége, évelő takarmánynövényekben, gabonaneműekben, szőlőben, gyümölcsösben stb. keletkezett kár), valamint az esetleges egyéb károkért — ideértve a művelési ágváltozásból eredő károkat is — a tényleges kárnak megfelelő pénzbeli kártalanítást kell fizetni. Az 1960. évi III. tv. 45. §-ának (1) bekezdése értelmében a bányavállalat mielőbb, de legkésőbb a bányászati tevékenység befejeztével köteles a külszíni területen — amelynek használhatósága a bányászati tevékenység következtében megszűnt, vagy lényegesen korlátozódott — 180