Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

pontja szerint alkalmas az elévülés megszakítására, a megszakadás azonban csak akkor következett volna be, ha a kérelem az elévülési időn belül, tehát 1965. április 30-ig a bírósághoz be is érkezik. A végrehajtást kérő azonban a végrehajtás elrendelésére irányuló kérelmét csak 1965. április 30. napján adta postára, tehát olyan időpontban, amikor már a lehetősége is ki volt zárva annak, hogy a kérelem ezen a napon a bírósághoz beérkezzék. Minthogy az adós az elévülés bekövetkezésére hivatkozott, a követelés elévülésére tekintettel a járásbíróság helyesen utasította el a végrehajtási lap kiállítására irányuló kérelmet. [Kecskeméti Megyei Bíróság Pf. IV. 21 209/1965. sz., BH 1966/1. sz. 4728.] 107. Ha a szocialista szervezet kárát a másik szocialista szervezet fokozott veszélyességgel járó tevékenysége okozta, a pénzben térítendő kár elévülési ideje egy év [Ptk. 324. § (1) bek., 345. § (4) bek., 356., 357. §]. Az Autóközlekedési Vállatal — e per alperese — által üzemben tartott tehergépkocsi 1962. július 24-én szénszállítás közben megrongálta az általános iskola kapuját és kerítését, s ezáltal kárt okozott. A felperes még 1962. augusztus hónapjában bejelentette kárigényét az alperesnek. Az alperes azt kérte, hogy a felperes forintösszegben jelölje meg a gépkocsi által okozott kár nagyságát. A kárösszeg közlésére azonban csak jóval később — 1964 augusztus hónapjában — került sor, mert a felperesnek ismételt próbálkozás után csak ekkor sikerült a kaput és a kerítést helyreállítania. Ekkor azonban az alperes a kártérítés megfizetését megtagadta, arra hivatkozva, hogy a felperes követelése vele szemben elévült [Ptk. 324. § (1) bek.]. A városi tanács vb művelődésügyi osztálya 1964. december 28-án benyújtott keresetében a keletkezett kár — 1729 Ft — megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elévülés miatt elutasította. A másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A másodfokú bíróság végzése ellen emelt törvényességi óvás alapos. A Ptk. 356. §-a a kártérítés elsődleges módjául az eredeti állapot helyreállítását jelöli meg, ha pedig ez nem lehetséges, vagy a károsult a helyreállítást alapos okból nem kívánja, a kárért felelős személy köteles a kárt megtéríteni. A kárt — a Ptk. 357. §-ának (1) bekezdése szerint — pénzben kell megtéríteni, kivéve ha a körülmények a kár természetben való megtérítését indokolják. Az adott esetben az alperes az eredeti állapot helyreállítására nem vállalkozott. Ez kitűnik a felpereshez 1962. augusztus 6-án intézett leveléből. Ebben kérte, hogy a felperes forintösszegben jelölje meg a gépkocsi által okozott kár nagyságát. A felperes erre a felhívásra hosszú ideig nem válaszolt, amiből okszerűen arra lehet következtetni, hogy maga is hozzájárult ahhoz, hogy az alperes az esetleges kártérítési kötelezettségének pénzben tegyen eleget. Ezt a következtetést csak megerősítette a későbbiek során a felperes159