Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

nek az a magatartása, hogy a kidöntött kaput és kerítést — az alperessel való újabb tárgyalás és az eredeti állapot helyreállításának igénye nélkül — saját költségén helyreállíttatta, és keresetében is kifejezetten az így felmerült költségének a megtérítését kérte. A kapu és a kerítés megrongálásából keletkezett kártérítési igényt tehát az adott esetben már a kár keletkezésétől kezdve pénzbeli követelésnek kell tekinteni, amelynek elévülésére — még akkor is, ha az veszélyes üzem működéséből ered — a Ptk. 324. §-ának (1) bekezdésében írt egy éves határidő az irányadó. A Ptk. 324. §-ának (1) bekezdéséhez fűzött miniszteri indokolásból kitűnik ugyanis, hogy a törvényhozó nem akart változtatni a szocialista szervezetek pénzkövetelésének érvényesítésére fennálló egy éves elévülési határidőn akkor sem, ha a követelés esetleg fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatásából ered. Indokolatlan és törvénysértő lenne tehát a perbeli követelés tekintetében a hosszabb [a Ptk. 345. §-ának (4) bekezdése szerinti] elévülési idő alkalmazása, ez ellentétben állana a Ptk.-nak a határidők lerövidítésére irányuló általános tendenciájával is. [P. törv. I. 21. 156/1965. sz., BH 1967/1. sz. 5185.] 108. A szerződés teljesítésének rendezését tartalmazó megállapodás önmagában nem eredményezi a természetbeni szolgáltatásnak pénzszolgáltatássá való átváltozását (Ptk. 217., 324. §). [P. törv. Eln. Tan. 20 083/1967. sz., BH 1967/5. sz. 5290. — L 227. sorszám alatt.] 109. A gyermek által apja halála után a korábban meghalt anyja házassági vagyonjogi igénye alapján támasztott öröklési igényre a Ptk. 324. §-ában foglalt elévülési szabály nem alkalmazható (Ptk. 115., 324., 653., 654. §). A felperes apja halála után a korábban meghalt anyjának házassági vagyonjogi igényére alapítottan törvényes öröklési igényt érvényesített az alperesekkel szemben. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Hivatkozott a Ptk. 324. §-ára, amely szerint a követelések 5 év alatt elévülnek. A Ptké. 85. §-a pedig kimondja, hogy a folyamatban levő elévülésnél a Ptk.ban megállapított 5 év 1960. május 1. napjával kezdődik, tehát 1965. április 30-án lejárt. A peres felek édesanyja 1959 júliusában meghalt, a hagyatéki eljárást lefolytatták ugyanazon év augusztusában, de ott a peres felek egyike sem érvényesített semmiféle igényt apjukkal szemben azon a címen, hogy a kizárólag nevén álló vagyontárgyak fele része anyai hagyaték. Ennek folytán az elévülés a nagyszülőknek 1932-ben bekövetkezett halálával kezdődött, és a régi törvény értelmében számított 32 év elteltével 1964-ben félbeszakadás nélkül befejeződött. De eltelt az elévülési idő a Ptk. szerint megállapított 5 év alapulvételével is, mert a felperes és örököstársai csak 1966. szeptember 13-án az apai hagyaték tárgyalásán hivatkoztak arra, hogy az apai hagyaték fele részben az anya tulajdona volt. Megállapította még az elsőfokú bíróság az ítéletében, hogy jelen esetben a felperes csak követelési jogot érvényesít, amely esetleg tulajdonjogot eredményezhetett volna, így nem lehet figyelembe 160