Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

dően a jogosultat egyébként megillető jogok érvényesítését, a kötelezettnek a hibás teljesítés jogkövetelményei alóli mentesülését pedig ennek megfelelően megnehezíti. A kötelezett csak annak a bizonyításával mentesül jótállás esetén a vállalt felelősség alól, ha a hiba oka — éspedig bármilyen ok — a dolog átadása után keletkezett. A jótállásból folyó kötelezettségek szempontjából tehát nem a hiba jelentkezésének az ideje a lényeges, hanem az az időpont, amikor a hiba oka keletkezett. A kötelezett a jótállás alapján akkor is helytállni tartozik, ha a hiba csak az átadás után jelentkezett ugyan, de a hiba oka megvolt már a dologban az átadás előtt is. A kötelezettnek a jótálláson alapuló kötelezettsége a jótállás időtartama alatt áll fenn. Ez az idő a felek megállapodásától (a jótállási nyilatkozat tartalmától) függ. A jótállás időtartama a szavatossági határidőnél (Ptk. 306. §) lehet hosszabb, de lehet rövidebb is. Az utóbbi esetben a kötelezettet a jótállás időtartama alatt a fent említett fokozott felelősség terheli, a jótállási idő lejárta és a szavatossági határidő lejárta közötti időben pedig a törvényen alapuló szavatosság szabályai szerint felelős a hibáért. Jótállás esetén a jogosult azokat a szavatossági jogokat érvényesítheti, amelyek őt hibás teljesítés esetén a törvény erejénél fogva (Ptk. 305. §) megilletik. Ha azonban a megállapodás ettől eltérően határozza meg a kötelezettet a jótállás alapján terhelő kötelezettségeket, a jogosult megállapodás (jótállási nyilatkozat) szerinti jogokat érvényesítheti. Ha pl. a kötelezett a jótállást vállaló nyilatkozatában csak a hiba kijavítására vállal kötelezettséget, a jogosult a jótállásra vonatkozó szabályok alapján (tehát a fokozott felelősség szerint) csak a hiba kijavítását követelheti, míg az egyéb szavatossági jogokat csak a törvényen alapuló szavatosságra vonatkozó rendelkezések szerint gyakorolhatja. A törvényen alapuló szavatosságból és a jótállásból eredő igények között — eltérő megállapodás hiányában — nincs különbség. A felek megállapodásától függ továbbá, hogy a jótállás az egész szolgáltatásra vonatkozik-e, vagy pedig annak csak egy részére. Az utóbbi esetben a szolgáltatás egyéb részét illetően ugyancsak a törvényen alapuló szavatosság szabályai jönnek figyelembe. A jótállás előbb már említett rendeltetéséből következik, hogy a jótállásban való megállapodás nem jelent lemondást a hibás teljesítésen alapuló azokról a jogokról, amelyek a jogosultat a törvény alapján szavatosság címén illetik meg. A jogosult a jótállás alapján követelheti a hibás teljesítése folytán elszenvedett kárának a megtérítését is [Ptk. 307. § (1) bekezdés], ha a felek megállapodása e tekintetben nem tartalmaz kizáró rendelkezést. A jótállás tehát nem szorítkozik a szavatossági jogokra, hanem —- ellenkező kikötés hiányában — a hibás teljesítés valamennyi jogkövetelményére kiterjed. A Ptk. 307. §-ának (1) bekezdése szerint a kötelezett a hibás teljesítéssel okozott kárért való felelősség alól kimentheti magát annak bizonyításával, hogy a hibátlan teljesítés érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A hibás teljesítéssel okozott kárért való felelősség ezt a jellegét azonban elveszti akkor, ha a kártérítési 144