Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

képviseletről stb. is. A törvény előírásainak a figyelembevételével a kérdéses egyezség igen hézagos és nagyvonalú, csupán az alapelgondolást rögzíti, feltételezve a továbbiak során a feleknek fontos részletekben leendő egyetértését. Az egyezség tehát nem foglalja magában kétely nélkül az alapító okirat feltételeit, és ebből folyt az, hogy a feltételezett egyetértés hiányozván, az egyezségben foglaltakat mindegyik fél a maga számára kedvezőbb módon igyekezett magyarázni. Ilyként a felperes jelen keresete végeredményben az alperes szerződéses akaratának pótlására irányul, de a Ptk. 5. §-ának (3) bekezdésében, illetőleg 295. §-ában foglalt rendelkezéseknek nem az a célja, hogy a feleket szerződésre kényszerítse, és hogy a bíróság idevágó ítéletével szerződéses akaratot pótoljon. Az alperesnek az a magatartása tehát, hogy az egyezséget a felperestől eltérően értelmezi és ehhez képest a társasház alapító okirat aláírását megtagadta, a joggal való visszaélés forgalmi körébe nem vonható, nem jogellenes csupán azt juttatja kifejezésre, hogy az egyezség megkötésekor a szerződési akarat nem minden vonatkozásban volt egyező, az egyezség szövegének hiányossága folytán nem volt minden részletre kiterjedő egyező szerződéses akarat, s a felek lényeges körülmények tekintetében azóta sem tudtak megállapodni. A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. Ezek után arra is rá kell mutatni, hogy a szóban levő egyezségnek a már kiemelt hiányossága folytán „ítélt dolog" joghatálya nincs, és így az nem akadálya annak, hogy a felek közös tulajdonukból eredő vitájukat — akár a tulajdoni arányra, akár a használat módjára, akár a közösség megszüntetésére vonatkozik — arra való tekintet nélkül akár peres úton is, az anyagi jogszabályok szerint rendezzék. (Legf. Bír. Pf. I. 20 525/1966. sz., BH 1967/2. 5182.) i) Kötelezett késedelme 99. Kamatigény a fellebbezési eljárásban fellebbezés nélkül is érvényesíthető [Ptk. 301. § (1) bek., Pp. 247. § (1) bek. b) pontja]. A felperes keresetlevélben 210 000 Ft újítási díj megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A követelt összeg után sem a keresetlevélben, sem az elsőfokú eljárás során nem kérte kamat megítélését. Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperest arra kötelezte, hogy fizessen a felperesnek 196 000 Ft újítási díjat. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a bíróságnak a kamat tárgyában nem kellett rendelkeznie, mert a felperes kamatot nem igényelt. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen csak az alperes nyújtott be fellebbezést az újítási díj leszállítása végett. A felperes a csatlakozó fellebbezés benyújtására nyitva álló időn túl írásban beadott ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását és azon túlmenően a keresetlevél benyújtásától kezdődően a megítélt összeg után évi 5% kamat megítélését kérte. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az 141