Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

alapján az alapító okirat aláírásának megtagadását bírói ítélettel nem lehet pótolni [Ptk. 5. § (3) bek. és 295. §]. A felperes és az alperes között ingatlan tulajdoni arányának megállapítása iránt folyamatban volt perben a peres felek egyezséget kötöttek, amelyet a bíróság 1964. október 27-én kelt és a fellebbezési jogról történt lemondás folytán nyomban jogerőre emelkedett végzésével jóváhagyott. Az említett egyezségben a peres felek megállapodtak abban, hogy a közös tulajdonban álló házingatlan vonatkozásában a közös tulajdont társasház alapításával megszüntetik. A társasház-alapító okiratot a felperesi képviselő elkészítette, azt azonban az alperes nem volt hajlandó aláírni. Az alperes azzal érvelt, hogy az egyezségben lényeges feltételekre nem állapodtak meg, és az okirat tartalma reá nézve nagyon hátrányos. Különösen kiemelte, hogy a telekre vonatkozóan a peres felek között fennálló fele-fele tulajdoni arányt az egyezség nem kívánta érinteni. A felperes szerint az egyezség kiterjedt a telek tulajdoni arányára is. A felperes a jelen perben előterjesztett keresetében az alperes indokolatlanul megtagadott jognyilatkozatának a Ptk. 5. és 295. §-a alapján való pótlását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletében a társasház-alapító okirathoz az alperes aláírását pótolta. Az általa meghallgatott szakértő véleménye alapján arra a meggyőződésre jutott, hogy az alapító okirat szerint 280/1000 tulajdoni arány, amely az alperest illetné, az alperesre nem sérelmes, kielégíti az alperes építkezési hozzájárulásán alapuló igényt — beleértve a telket is. Ehhez képest a keresetnek a Ptk. 295. §-ára való hivatkozással helyt adott. E határozat ellen irányuló fellebbezés és fellebbezési óvás alapos, a Ptk. 5. és 295. §-ai alkalmazására lehetőség nincs. A Ptk. 5. §-a a joggal való visszaélést tiltja. E szakasz (3) bekezdése szerint ha a joggal való visszaélés jogszabály által megkívánt nyilatkozat megtagadásában áll és ez a magatartás nyomós közérdeket vagy különös méltánylást érdemlő magánérdeket sért, a bíróság a fél jognyilatkozatát ítéletével pótolhatja, feltéve, ha az érdeksérelem másképpen nem hárítható el. A jognyilatkozat pótlására különösen akkor kerülhet sor, ha a jognyilatkozat megtételét illetéktelen előny juttatásától tették függővé. Ebben az esetben azonban a Ptk. 5. §-ának alkalmazásáról márcsak azért sem lehet szó, mert a felek egyezséget kötöttek, és a felperes igénye az egyezségen alapuló jognyilatkozat adására irányul, amelynek feltételeit a Ptk. 295. §-a tartalmazza. Az alperes azonban a Ptk. 295. §-a alapján sem kötelezhető a követelt jognyilatkozat megtételére. A Legfelsőbb Bíróság mindenekelőtt rámutat, hogy a jóváhagyott egyezség a felek egyező akaratát a társasház alapításának lényeges feltételei tekintetében nem tartalmazza. [Pk. 207. § (2) bek.]. Abban e szempontból igen komoly hiányosságok vannak, és így az egyezség végrehajtására nem alkalmas. A társasház-tulajdonról szóló 1924. évi XII. számú tv. az alapítás érvényes létrejöttéhez a részletekre kiterjedő kétségtelen okirati megállapodást kíván, úgyszintén a későbbi kezelésről, karbantartásáról, közös 140