Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)
v^ló> hogy a perbeli műút megépítése, illetőleg ennek a felperes lakóházához 50 cm közelségbe kerülése az egész ingatlan, így a lakóház használhatóságát is csökkentette. A megcsonkított közös udvar a melléklétesítmények elhelyezésére kevésbé alkalmas, mint a kisajátítási eljárás előtt. Nem ért egyet a Legfelsőbb Bíróság a törvényességi óvásban kifejtett azzal az állásponttal, hogy a már eredetileg is kis terjedelmű közös udvar csökkent értéket képviselt, s hogy értékcsökkenés megállapításának ezért nem volna helye. A Legfelsőbb Bíróság ellentétes következtetésre jutott. Éppen azért, mert a közös udvar eredetileg is már kis terjedelmű volt, a kisajátítás fokozottan és nagyobb mértékben idézett elő értékcsökkenést. Mindezek alapján kétségtelen, hogy a perbeli ingatlannál a kisajátítás következtében értékcsökkenés állt elő. A kisajátítási jogszabályok a számítási mód tekintetében rendelkezéseket nem tartalmaznak. Nem fogadta el azonban a Legfelsőbb Bíróság a törvényességi óvásnak azt az álláspontját, hogy az értékcsökkenés megállapításánál a forgalmi értékből kellene kiindulni, mert ez az álláspont ellentétben van a kártalanításnak a kisajátítási jogszabályokban meghatározott azzal az alapelvével, amely szerint az irányár-táblázatokban meghatározott értékből — és nem a forgalmi értékből — kell kiindulni. Kétségtelen az is, hogy a visszamaradt egész ingatlan értékcsökkenését kell vizsgálni. Így járt el lényegében a másodfokú bíróság is, ezzel az eljárásával tehát nem sértett törvényt. Az értékcsökkenés mértéke pedig bírói mérlegeléstől függött, amelyet szakértői vélemény és helyszíni szemle adatai alapján a bíróság állapított meg. A megállapított értékcsökkenés eszerint nem törvénysértő. [P. törv. III/B. 21 174/1966. sz., BH 1967/9. sz. 5434.] 74. A tulajdonos az általa lakott adómentes épület kisajátítása esetén a cserelakás bérének megtérítését nem igényelheti [13/1965. (VII. 24.) Korm. sz. r. 45. §]. A kerületi tanács vb igazgatási osztálya kisajátította a felperes házingatlanát. Kártalanításul az alperes 113 709 Ft-ot ajánlott fel. A felperes keresetében további kártalanítás megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy házingatlana után 1970. június 30. napjáig adómentességben részesült, a kapott cserelakás után havi 127 Ft bért kell fizetnie. Kérte az adómentesség időtartamára a lakbér megtérítését. E kereseti kérelmet a járásbíróság alaposnak találta. Álláspontja szerint az adó a bérrel egy tekintet alá esik. A cserelakásban havi 127 Ft lakbért kell a felperesnek fizetnie, és így a 13/1965. (VII. 24.) Korm. sz. rendelet 40. §-a d) pontjának, illetve 45. §-ának rendelkezése alapján a felperest 1970. június 30-ig bezárólag a havi 127 Ft-os lakbér, összesen 6350 Ft jogszerűen megilleti. A járásbíróság ítélete fellebbezés híján jogerőre emelkedett. A jogerős ítéletnek a lakbér megfizetésére kötelező rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos. A 13/1965. (VII. 24.) Korm. sz. rendelet 45. §-ának rendelkezése sze105