Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

rint egyes költségek címén meg kell téríteni — többek között — a kisajátított és az azonos minőségű cserelakás (helyiség) bére közötti legfeljebb 5 évi különbözetet. A jogszabálynak ez a rendelkezése csak a bérlő részére engedi megtéríteni a lakbérkülönbözetet. A felperes mint tulajdonos lakott az ingatlanban. Vele szemben a jogszabálynak a bérlőre vonatkozó rendelkezései nem alkalmazhatók. A kisajátítási eljárás célja, hogy az ingatlan tulajdonjoga a kisajátítási eljárásra vonatkozó jogszabályok alapján a kisajátítóra szálljon át. A tulajdon átszállásával kapcsolatos azt a kérdést, hogy a kisajátítást kérő lakott állapotban szerzi meg a tulajdonjogot — tehát azzal a kötelezettséggel, hogy a bentlakónak cserelakást kénytelen biztosítani —, a kisajátító és a volt tulajdonos viszonyában az 1/1965. (VII. 24.) PM—IM. sz. rendelet 29. §-a szabályozza. Eszerint, ha a kisajátító lakott állapotban szerzi meg a tulajdonjogot, akkor a tulajdonosnak a rendelet 25—28. §-a alapján megállapított érték 40%-kal csökkentett összegét köteles megfizetni. Ha a tulajdonos a használó, a választás jogát maga gyakorolja, s ha lakott állapotban történt a kisajátítás, mert a tulajdonos cserelakáshoz ragaszkodott, ezzel a tulajdonos kimerítette mindazt a jogát, amelyet a törvény e címen részére biztosít. Téves a járásbíróságnak az az álláspontja, hogy a házadó a lakbérrel egy tekintet alá esik, és ezért adómentesség esetén a tulajdonost a cserelakásban fizetendő teljes bérösszeg megilleti az adómentesség még hátralevő időtartamára. A járásbíróság tehát törvénysértően kötelezte az alperest 6350 Ft lakbérkülönbözet megfizetésére. [P. törv. III/B. 20 138/1967. sz., BH 1967/9. sz. 5435.]* 75. Közös tulajdonban volt, a társtulajdonosok által lakott házingatlan kisajátítása esetén a kártalanítási összeg megosztása, ha az egyik társtulajdonos kapott cserelakást, a másik pedig nem (Ptk. 148. §, PK 824. sz. A felperes és a II. r. alperes testvérek, 1960-ban együtt vették meg a perbeli házat oly módon, hogy a felperes 13/14 részben, a II. r. alperes pedig Vi4 részben vált tulajdonossá. A megvett házban mind a felperes, mind a II. r. alperes benne lakott. A II. r. alperes lakásához szoba-konyha és előszoba tartozott. Az ingatlan többi részét a felperes használta. A városi tanács vb igazgatási osztálya az ingatlant az I. r. alperes részére kisajátította. A felperest és a II. r. alperest az 1965. december 27-én tartott egyezségi tárgyaláson a tárgyalást vezető dr. F. Gy. úgy tájékoztatta, hogy ha a II. r. alperes cserelakást igényel, akkor a kártalanítási összeg teljes egészében a felperest illeti meg. Amennyiben a felperes az ingatlan teljes levonásmentes értékének 13/i4 részéhez nem jutna hozzá, akkor a hiányt a II. r. alperes tartozik a felperesnek megfizetni. A felperes a saját részére nem kért cserelakást, maga gondoskodott lakásról. A II. r. alperes azonban a tanácstól cserelakást igényelt. A városi tanács vb igazgatási osztálya a kártalanítás vonatkozásában ezt követően több határozatot hozott, s végső eredményében a kártala* A 915 számú polgári kollégiumi állásfoglalás szerint: „a házadómentesség, illetőleg házadókedvezmény azonban az 1/1965. (VII. 24.) PM—IM sz. rendelet 28. §-ának (1) bekezdése alapján az épület értékét befolyásoló egyéb tényezők körében figyelembe vehető." 106