Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963-1965 (Budapest, 1966)

a kerékpárját az út szélére támasztotta, majd odament a jégre. Mielőtt azonban a korcsolyázó gyermekekhez ért volna, még az úton haladtában a postára vitt lottószelvények kiestek a zsebéből és az út árkába kerültek. A szelvényeket a jégről hazatartó kiskorú felperes találta meg. A lottószelvényeket rövid időn belül visszaadta az alperes György fiának és azokat postára is adták. A 9 db lottószelvényből egyet négyes találattal húztak ki s ezért 71 125 Ft-ot fizettek ki az alperesnek, amit ő azután állítása szerint bankban helyezett el. A felperes apja szóban, majd írásban felhívta az alperest, hogy a Ptk. 130. §-a alapján járó méltányos összegű találódíjat fizessen a felperesnek. Minthogy az alperes erre nem volt hajlandó, a felperes keresetében 7000 Ft találódíj fizetésére kérte kötelezni az alperest. Az elsőfokú bíróság az alapul vett tényállás mellett a kereseti igényt alaposnak találta, és ítéletével kötelezte az alperest, hogy 7000 Ft találódíjat 15 napon belül fizessen a felperesnek. Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, s az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. „Cselekménye miatt a felperes büntetést érdemelne, ahelyett, hogy a járásbíróság mint becsületes megtalálót lényegében 7000 Ft összegű pénzjutalomban részesíti." A felperes fellebbezési ellenkérelmében lényegében indokai alapján kérte helybenhagyni az elsőfokú ítéletet. A perben a Pp. 2/A. §-a alapján fellépett legfőbb ügyésznek a másodfokú tárgyaláson kifejtett álláspontja szerint a felperest a találódíj megilleti, de az elsőfokú bíróság által megállapított összeg túlzott; 200—300 Ft látszik méltányos összegű találódíjnak. A perbeli sajátszerű eset a Ptk. 130. §-a szellemében bírálandó el. Az eset sajátszerűségét az adja meg, hogy a tényállást el nem oszlatható bizonytalansági elemek jellemzik. így a) bizonytalan, hogy az alperes a szelvények végleges elvesztése esetén — a szerdai napra való tekintettel is — új szelvényeket vásárolt volna és azokat ugyanazokkal a számmegjelölésekkel adta volna fel, főleg mert az nemcsak pénz, hanem már idő kérdése is volt; b) ha a megtalált szelvényeken levő számok egyikét sem húzták volna ki, a szelvények semmiféle értéket nem jelentettek volna, a húzásig pedig bizonytalan volt, hogy az elvesztett szelvények valamelyike nyer-e valamit és hogy ennélfogva a szelvények olyan jelentősebb értéket képviseltek-e a találáskor, amely után találódíj igényelhető. E bizonytalansági elem ele mellett mégis kétségtelen tény, hogy a felperes által megtalált szelvényeket az alperes a felperestől visszakapta, azokat felhasználta és közülük az egyikkel jelentős összegű nyereményhez jutott. A megtalált szelvényekben rejlő nyerési lehetőség így realizálódhatott, a nyeréshez fűződő reménység valóra válhatott. A kitöltött lottószelvény, amellyel jelentős összegű nyereményt értek el, utólag olyan nagyobb értékű tárgynak bizonyult (olyanná vált), amelynek révén az alperes komoly pénzösszeghez jutott és így megtalálója a Ptk. 130. §-a szerinti méltányos összegű találódíjra igényt tarthat. A Legfelsőbb Bíróság a perbeli bizonyítékok alapján arra a következtetésre jutott, hogy a felperes a találás alkalmával nem kifogásolható, sőt elismerésre méltó módon járt el, megtett mindent a végből, hogy a tulajdonos a 62