Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963-1965 (Budapest, 1966)

dolgot visszakaphassa. Ehhez képest a Ptk. 130. §-ának a találódíj fizetéséhez szükséges törvényi feltételei fennállanak. A felperes ezért az alperestől jogszerűen kérte találódíj fizetését. A jogalap tekintetében tehát helyes az elsőfokú bíróság ítélete. Az összegszerűség vonatkozásában azonban tévedett a járásbíróság, a méltányos öszszegű találódíjat túlzottan magasan állapította meg. Az összegszerűség meghatározásánál a Legfelsőbb Bíróság figyelembe vette, hogy az alperes szerencsejátékkal jutott jelentős összeghez, s erre, valamint a perbeli bizonytalansági tényezőkre tekintettel úgy találta, hogy 2000 Ft az az összeg, amely méltányos találódíjként megilleti a felperest. A találódíj után a felperes a keresetlevél beadásától kamatot is kért, ez az igénye jogos, a találódíj iránti igény esedékessé vált a nyerési lehetőség realizálódása — tehát a nyeremény kifizetése — után. (Legf. Bír. Pf. I. 20 542/1965. sz. BH 1965/12. sz. 4690.) i) A közös tulajdon 54. I. Közös tulajdon használati módjának meghatározása. II. Közös tulajdonban levő szabadrendelkezésű ház megosztott használatánál irányadó szempontok (Ptk. 140., 141. és 144. §, PK 822.). Az sz-i házingatlan 1/2—1/2 arányban a peres felek osztatlan közös tulajdona. Az épületben kétszobás lakás van. A peres felek testvérek. A házban eredetileg a szüleik laktak és a házingatlan is az ő tulajdonukban állott. Az alperes 1954-ben a szüleihez költözött, majd azoknak 1954-ben és 1955-ben bekövetkezett halála óta feleségével és három gyermekével az egész lakást használja. A lakás használatáért — a felperest illető 1/2 rész után — bért nem fizetett, de viselte az épület fenntartásával járó terheket, fizette a ház adóját. A felperes és családja V-n lakott, MÁV szolgálati lakásban. 1962. szeptemberében Sz-re helyezték át és 1963. februárjában — a v-i szolgálati lakást kiürítve — családjával együtt anyósának sz-i lakásába költözött. 1962-ben a peres felek között tárgyalások kezdődtek a közös tulajdon megszüntetésével, illetve a perbeli lakás megosztott használatával kapcsolatban. Ennek során felmerült az a gondolat, hogy a felperes tulajdoni illetőségét 40 000 Ft-ért az alperes megvásárolja és felmerült az a megoldás is, hogy az ingatlanra toldaléképületet emelnek és ebben az esetben a kialakítandó két egyforma lakást elkülönítve használják. Mivel a megbeszélések nem vezettek eredményre, a felperes keresetet indított és arra kérte az alperest kötelezni, hogy az egyik szobát és a hozzátartozó nagy konyhát, vagy a lakás másik részét bocsássa birtokába, vagy pedig 40 000 Ft-ért vásárolja meg a tulajdoni illetőségét. A felperes keresetét később módosította és csupán egy szobának és a mellékhelyiségek felének birtokbabocsátására kérte az alperest kötelezni. Az alperes a közös tulajdon megszüntetését nem ellenezte, a jogos lakásigénye mértékét meg nem haladó lakás egy részének a felperes birtokába bocsátásához azonban nem járult hozzá. Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes kérelmének részben helyt adott, és arra kötelezte az alperest, hogy az ingatlan baloldali szárnyán levő egy szoba és egy konyha helyiséget bocsássa a felperes kizárólagos használatába. 63