Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963-1965 (Budapest, 1966)

Természetesen a telekkönyvi állapotnak igen jelentős szerepe van annak a kérdésnek az elbírálásánál, hogy a megállapodás a tulajdonjog rendezésére is kiterjedt-e. A telekkönyvi állapottal szemben a tulajdonjog rendezésére hivatkozó félnek kell bizonyítania, hogy a megállapodás* nemcsak a haszná­latra, de a tulajdonjog végleges elrendezésére is vonatkozott. Ez utóbbi meg­állapodás fennforgását feltételezve foglalt úgy állást a Legfelsőbb Bíróság az ügyben hozott korábbi határozatában, hogy az elbirtoklás kérdése nem ki­zárt a tulajdonostársak között. Ismételten utal a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy ha a tulajdonostársak az ingatlant megosztva, a nekik jutott ingatlanrészt végleges rendezési szándék­kal saját tulajdonként használták több mint 32 éven keresztül, és a haszná­lat módján nem változtattak, s egyikük sem kifogásolta a kialakult helyze­tet, akkor a tulajdonjog szempontjából végleges rendezésre lehet következ­tetni. Ha a felek, illetőleg jogelődeik csak a használat tekintetében állapodtak meg és M. G., továbbá N. J. és P. E. tulajdonostársak a perbeli ingatlanrész tekintetében kifejezett nyilatkozatot tesznek, hogy a perben érdektelensé­güknél fogva részt venni nem akarnak, perbenállásuk nélkül is döntés hoz­ható a jogvitában. A használat módját ugyanis a körülmények változására, vagy más lénye­ges okra tekintettel a tulajdonostársak egymás közötti megállapodással, vagy bírói eljárással megváltoztathatják és a használatot másként rendezhetik. Amennyiben a használat kérdésében támadt jelen perbeli vita felől úgy nyi­latkoznak, hogy abban érdektelenek, perbenállásuk feleslegesnek mutatko­zik. Ha azonban a jelenleg peren kívül álló tulajdonostársak a tulajdonjog el­rendezését is magában foglaló megállapodást állítanak, ez esetben perben­állásuk nélkül a tulajdonjogot is bírálat alá vonó birtokperben fellépésük el­kerülhetetlen. Ha a használati mód szerint alakult az ingatlan tulajdona és a felek teljes tulajdoni igényük kielégítését látták a létrejött helyzetben, de a közös tulaj­don megosztásának telekkönyvi keresztülvezetését elmulasztották, nem ki­zárt, hogy az alperes és a felperes vonatkozásában az elbirtoklás tényét — megfelelő tényállás esetén — megállapítsa a bíróság. Az elbirtoklás kérdése azonban további kérdést is vet fel. Ha valaki valamely ingatlannak egy részét elbirtokolja, akkor arra kizá­rólagos tulajdonjogot szerez. Ennélfogva mind a korábbi jogi szabályozás, mind a Ptk. 121. §-ának (4) bekezdése szerint — szükség esetén per útján is — követeiheti erre az ingatlanrészre, mint újonnan (akár más ingatlanhoz csatolással), kialakítandó önálló ingatlanra tulajdonjogának telekkönyvi be­jegyzését. Ámde belterületi ingatlan esetén annak eldarabolását, vagyis egy részének leválasztását és önálló ingatlanként kialakítását már az 1937. évi VI. tv.-nek a jelenleg is hatályban levő 5. §-a is az építésügyi hatóság engedélyéhez kö­tötte. Ennek megfelelően írja elő az 5/1961. (III. 19.) ÉM sz. rendelet 1. §-ának (4) bekezdése, hogy „Területet felhasználni, telket alakítani, épületet vagy egyéb építményt, valamint épületgépészeti berendezést létesíteni, használni, fenn­60

Next

/
Oldalképek
Tartalom