Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963-1965 (Budapest, 1966)

mindarra, ami valamely dologgal (így a földdel is) olyképpen van tartósan egyesítve, hogy az elválasztással a dolog vagy elválasztott része elpusztulna, illetőleg az elválasztással értéke vagy használhatósága számottevően csökkenne. Ezt nevezi a törvény alkotórésznek. Ennek megfelelően a Polgári Törvénykönyv 126. §-a azokat a dolgokat is a föld alkotórészének nyilvánítja, amelyek mint növedékek utóbb keletkeztek. A földben gyökerező fa kétségtelenül ilyen alkotórésze a földnek, s mindaddig az is marad, amíg a földtől el nem választják. Ezzel szemben a tartozék — ugyancsak a Polgári Törvénykönyv szabályozása [95. § (2) bek.] szerint — már a dologgal való lényegesen lazább együvétartozást jelent. A tartozék nem veszti el az önállóságát, csak éppen kapcsolódik egy másik dologhoz (akár földhöz is), hogy annak a rendeltetésszerű használatát vagy épségben tartását biztosítsa, elősegítse. A tulajdonjog itt már nem feltétlenül egységes. Ezeknek a törvényes fogalmaknak az összehasonlítása alapján nyilvánvaló, hogy a földben gyökerező fa a földnek nem tartozéka, hanem alkotórésze. A fa tehát annak a tulajdona, akié maga a föld is. A szóban levő útmenti fák tulajdonjogát tehát az útfenntartó állam csak akkor szerezheti meg, ha magának a földsávnak a tulajdonjogát is megszerzi. Ilyen irányú rendelkezést azonban az 1962. évi 1. sz. tvr. nem tartalmaz. Ezek után az említett törvényerejű rendelet 7. §-ának (2) bekezdésében foglalt annak a rendelkezésnek, hogy a fákat „az út tartozékának kell tekinteni", csak azt az értelmet lehet tulajdonítani, hogy a törvényerejű rendelet a 2 méteres földsávban levő fáknak a földtulajdonost illető tulajdonjogát nem elvonni, hanem közérdekből csupán korlátozni kívánta úgy, hogy az ilyen fák a mellettük húzódó utakra nézve „tartozék"-szerepet töltsenek be, vagyis hogy az utak rendeltetésszerű használatát, épségben tartását biztosítsák, elősegítsék. Az út rézsűjének külső szélétől való legfeljebb 2 méteres távolság, a gyökérzet elágazása, s az egyéb tekintetben is fennálló természeti ráhatás az ilyen laza, de a tartozék fogalmához elegendő kapcsolat fennállását kétségtelenné teszik. Ennek a korlátozásnak a földtulajdonos — és így egyúttal fatulajdonos — engedni köteles, mert különben a törvényesen biztosított tartozéki szerep nem volna betölthető. Ezt a célt a földtulajdonos nem hiúsíthatja meg. Ebből a korlátozásból folyik, hogy az útfenntartó szerv joga természetesen nemcsak a már meglevő fák kitermelésére vagy meghagyására terjed ki, hanem a fák kezelésére, fenntartására, pótlására, valamint annak az eldöntésére is, hogy a 2 méteres sávon belül ültethető-e fa ott, ahol eddig nem volt, s ha igen, milyen. Mindebből okszerűen folyik, hogy: 1. a fák kivágásához (kitermeléséhez) minden esetben szükséges az útfenntartó szerv engedélye (hozzájárulása), tehát akkor is, ha a kivágás (kitermelés) egyébként hatósági engedélytől nem függ; 2. az útfenntartó szerv a fát kivághatja, a fa kivágásának megengedését pedig a fa pótlásától teheti függővé; 3. ha a tulajdonjogot korlátozó tartozéki kapcsolat megszűnik — akár úgy, hogy a fát az útfenntartó szerv távolíttatta el, akár úgy, hogy azt a földtulajdonos vágta (termelte) ki, vagy például a vihar döntötte ki — a fák 39