Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963-1965 (Budapest, 1966)

anyagával a földtulajdonos rendelkezik. Ugyanez vonatkozik a fák gallyazásának, nyesésének eredményére is. (BH 1964/8. sz.) 38. Ingatlanon emelt épület (pajta) alkatrészi vagy tartozéki kapcsolatának kérdése és annak a tulajdonszerzés szempontjából fennálló jelentősége (Ptk. 95. §). A felperesek keresetükben az általuk megvett ingatlanon levő pajta kiürítésére és birtokbabocsátására kérték kötelezni az alperest, akinek viszontkeresete pedig a pajta és az alatta levő terület tulajdonjogának a megállapítására, a tulajdonjog bejegyzésére alkalmas okirat kiadására és a pajta használatára vonatkozó jog megállapítására irányult. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet részben s akként változtatta meg, hogy az alperes viszontkeresetét is teljesen elutasította. Álláspontja szerint mivel a korábbi tulajdonos M. P. a pajtát úgy tekintette, mint amelyet az alperesnek eladott és mivel erről a felperesek az M. P.-vel kötött vételi ügylet idején tudomással bírtak, okszerűen következik, hogy a felperesek a pajtát nem vették meg. Felpereseknek tehát a pajta birtokára jogcímük nincs. Minthogy azonban az alperes sem szerzett érvényesen semmiféle jogot a pajtára, mert a szerződés nem érvényes, az alperes nem követelheti a felperesektől a tulajdonjog bejegyzésére alkalmas okirat kiadását, sőt a szolgalmi jog megállapítását és bejegyzését sem, mert a felek egyikének az akarata sem irányult szolgalmi jog megszerzésére és az alperes sem ezen a címen használta a pajtát. E határozatok ellen emelt törvényességi óvás alapos. Mindenekelőtt megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a perbevitt jogkérdés elbírálása elől a másodfokú bíróság indokolatlanul tért ki. A kereseti igény és a viszontkereseti igény elbírálása megkívánta, hogy a bíróság döntsön a pajtához való jog kérdésében. A bíróság azonban — amikor mind a keresetet, mind a viszontkeresetét elutasította — teljesen nyitva hagyta a vitát. Ekként a felek teljesen eredménytelenül és hiábavalóan pereltek, esetleg csak egy új per keretében kereshetnék a köztük fennálló vagyoni vita megoldását. Ez az eljárás sérti a peres felek érdekeit, s felesleges újabb per magvát veti el. A pajta tulajdonjogának kérdését a perben el kell dönteni, mert csak a tulajdonjog ismeretében lehet határozni a birtokra irányuló kereset, illetőleg a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátaira való tekintettel még elbírálásra váró viszontkereset tárgyában. A perbeli bizonyítékokból alapos következtetés vonható le arra, hogy a pajtára nézve az alperes és M. P. között 1951-ben vételi ügylet jött létre. Mind a kereset, mind a viszontkereset elbírálásánál döntő körülmény azonban, hogy a vétel tárgyát tevő pajta ingó dolognak, vagy ingatlannak minősül-e. Erre nézve sem az első-, sem a másodfokú bíróság nem folytatott le bizonyítást és tényállást sem állapított meg. Ha a pajta az ingatlannal (telekkel) olyképpen van tartósan egyesítve, hogy az elválasztással elpusztulna, illetőleg értéke, használhatósága számottevően csökkenne, akkor az az ingatlan alkotórésze és annak jogi sorsát osztja [Ptk. 95. § (1) bekezdés]. Ha azonban lazábban kapcsolódik az ingatlanhoz és a Ptk. 95. §-ának (2) bekezdéséhez képest csupán tartozéknak minősül, akkor a körülményekre 40