Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963-1965 (Budapest, 1966)

A rendelkezésre álló adatok és nyilvántartások hiányában a népgazdasági eredmény számszaki kimunkálására a perben lehetőség nincsen. Azok a jelentések, amelyeket az alperes felügyeleti szervei a jogviszony tényleges megszűnése után adtak, az ezeket megelőző korabeli okiratokban foglalt adatokkal szemben a bíróságot nem győzték meg a teljes ítéleti bizonyosság erejével arról, hogy a görgős-ekék alkalmazása az alperes gazdaságában népgazdasági eredményt nem hozott. Az kétségtelen — s arra már ismételten rámutatott a Legfelsőbb Bíróság —, hogy ennek az eredménynek a számszerű kimunkálása lehetetlen. A 29/1959. (V. 10.) Korm. sz. rendelet 29. §-a szerint alkalmazandó 11. § (2) bekezdése értelmében tehát eszmei díjazásnak van helye. Az eszmei díj megállapításánál a rendelet 11. §-a (1) bekezdésének a) pontjában írt körülményeket is figyelembe kell venni. Az elsőfokú bíróság ezeket a körülményeket helytállóan értékelte, amikor az eszmei díjat 15 000 Ft-ban állapította meg. (Legf. Bír. Pf. IV. 20 353/1965. sz. BH 1965/11. sz. 4647.) 34. Beruházási megtakarítást eredményező találmány díjazása [38/1957. (VI. 23.) Korm. sz. r. 11. §]. Az irányadó tényállás szerint az alperes a felperesek „Injektorcölöpök alkalmazása" elnevezésű újítását, amelyre a felperesek 1960. szeptember 29-én szabadalmi oltalmat kaptak, 1959. április 3-án elfogadta. Azt a perbeli házon végrehajtott emeletráépítéssel kapcsolatos alapmegerősítési munkánál, — amely 1959. január—február havában kezdődött és amelyet az alperes a kivitelezőtől készen 1959. június 5-én vett át, — a díjazásra való megállapodás nélkül alkalmazta, megvalósította. Ennek folytán a felpereseket a találmányuk után az alperessel szemben díjazás illeti, s arra nézve, — mivel a találmány felhasználása, megvalósítása a 29/1959. (V. 10.) Korm. sz. rendelet életbelépte előtt történt, — a 38/1957. (VI. 23.) Korm. sz. rendelet rendelkezéseit kell alkalmazni. Helytálló az elsőfokú bíróságnak az a megállapítása, amely szerint a felperesek találmányának megvalósítása beruházási megtakarítást eredményezett az alperesnél. Az alapmegerősítés és az emeletráépítés egységes építkezésnek tekintendő, mivel az emeletráépítésre való tekintettel szükségessé vált alapmegerősítés nem választható el az azt szükségessé tevő emeletráépítéstől. Közömbös, hogy e munkának a költsége milyen hitelalapból nyer fedezést. Az emeletráépítéssel az épület a térfogatában nyilván növekedett. Ilyen esetben pedig a Beruházási Bank főmérnökének a szakvéleménye szerint az építkezést mindig beruházásnak minősítik. Az alperes emeletráépítésével elválaszthatatlan kapcsolatban állónak tekintendő alapmegerősítést tehát beruházás fogalma alá eső építkezés, s ennélfogva a felperesek annál alkalmazott, felhasznált, találmánya beruházási megtakarítást eredményező találmány. A felperesek idevágó fellebbezési támadása tehát nem alapos. De alaptalan a felpereseknek a népgazdasági eredmény összegére, a népgazdasági megtakarítás mértékére vonatkozó fellebbezési támadása is. Az UVATERV Üt-, Vasúttervező Vállalat szakvéleménye szerint ugyanis az aláfalazásos alapmegerősitési módnál a kivitelezési összeg 1 632 167 Ft lett volna, míg a felperesek találmányának felhasználásával végrehajtott alapmegerősítés csak 707 650 Ft költséggel járt. A felperesek díjának megállapi31