Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963-1965 (Budapest, 1966)

tásánál irányadó megtakarítás összege a két összeg különbözete, vagyis 924 517 Ft, A Eeruházási Bank szakvéleménye szerint az UVATERV által kiírt megoldás kivitelezése során előállhattak ugyan zavarok, mivel azonban feltételezéseket nem lehet figyelembe venni, az UVATERV által beállított költségek reálisak, és így szerinte is 924 517 Ft a népgazdasági szinten elért megtakarítás forintösszege. így a két szakvélemény a kétféle alapmegerősítési mód kivitelezési költsége és a felperesek találmányával elért népgazdasági eredmény összege tekintetében egyező. Ezért nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az alperes által a felperesek találmányának felhasználásával elért népgazdasági eredményt s illetőleg beruházási megtakarítást 924 517 Ft-ban állapította meg. Nincs tehát alap e részben a felperesek által hivatkozott 1 087 734 Ft megállapítására, elfogadására. A felpereseket illető díj mértékének megállapításánál az irányadó rendelet 28. §-a folytán alkalmazni kell az e rendelet 11. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltakat. Eszerint a találmányi díj a népgazdasági eredmény 2—10%-áig terjedhet, beruházási megtakarítást eredményező találmány esetében azonban a díj a most említett százalékos kulcs alatt is megállapítható, továbbá a százalékos kulcs nagyságának megállapításánál általában a középértékből kell kiindulni, és a végleges kulcs nagyságát az e pontban megjelölt tényezők együttes mérlegelése alapján kell megállapítani. Az elsőfokú bíróság ezeket a tényezőket értékelte. A díj kulcs 3%-os mértéke azonban alacsony. A perbeli találmány műszaki szellemi színvonala ugyanis az átlagosnál magasabb. A megoldott feladat a konkrét kivitelezés szempontjából bonyolult volt. A találmány megvalósítása, felhasználása, kihatott az alperes termelésére, mivel az építkezés által érintett üzemrész e megoldás mellett az építkezés ideje alatt is zavartalanul működhetett. Ezekkel a találmányi díj mértékét növelő tényezőkkel szemben azonban a díj kulcs mértékét csökkentő tényezőként kell figyelembe venni azt, hogy a találmány beruházási megtakarítást eredményező jellegű. Mindezeknek a tényezőknek az együttes mérlegelése alapján a Legfelsőbb Bíróság úgy találta, hogy az a részben irányadó körülmények helyes értékelésének — a középértéken alul eső — 472%-o-s díjkulcs felel meg. A 472%-os díj kulcs alapulvételével a felpereseket — figyelemmel a 924 517 Ft megtakarításra — összesen 41 603 Ft találmányi díj illeti, éspedig az 1960. február 26-tól járó évi 5%-os kamatával együtt. A díj kulcs mértékének megállapításánál a Legfelsőbb Bíróság nem találta figyelembe vehetőnek az irányadó rendelet 14. § (4) bek. rendelkezését. A felek között ugyan megvalósítási szerződés nem jött létre, az alperes azonban a felperesek újítását elfogadta, azt a felperesek tudtával s illetőleg a felek ily irányú — a díjazás mértékét azonban meg nem határozó — megállapodása alapján vette gyakorlatba. Ily esetben pedig a rendelet 14. § (4) bekezdése alkalmazásának nincs helye. Nincs tehát alap arra, hogy a felperesek részére e rendelethely alapján az eredetileg kért 8%-os találmányi díj ítéltessék meg. (Legf. Bir. Pf. IV. 21 709/1963. sz. BH 1964/3. sz. 3899.) 32