Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963-1965 (Budapest, 1966)

mány befejezésével kapcsolatos eljárás során vitathatatlanul megállapították, hogy olyan gyakorlatban hasznosítható műszaki gondolat megvalósításáról van szó, amely egyúttal műszaki haladást jelent. Ez ugyan önmagában nem bizonyítja a találmány gazdaságos voltát, de a kísérleti szerződés a megvalósítási szerződést ahhoz a feltételhez kötötte, hogy a kísérlet tartama alatt minimálisan 10% vonóerő megtakarítást érjenek el. A kísérleti szerződésben a megvalósítási szerződés megkötésének időpontjaként kilátásba helyezett 1959. szeptember 8-a helyett 1960. június 8-án kötötték meg a megvalósítási szerződést, amelyeket a felügyeleti hatóság 1960. november 22-én hagyott jóvá. Bőségesen volt tehát ideje az alperesnek és felügyeleti hatóságának annak ellenőrzésére és megállapítására, hogy a kísérleti szántások alapján a megvalósítási szerződés megkötésének a feltételei fennállanak-e. A felek az említett körülmények között kötötték meg a megvalósítási szerződést és ennek a szerződésnek az 1. pontjában rögzítették, hogy a találmánynak megvalósításra való elfogadása a szántási kísérletek, illetve a kötött kísérleti szerződés, valamint az eddigi kedvező eredmények alapján történt. A szerződést a felügyeleti hatóság is jóváhagyta. Mindezekre tekintettel megállapítható, hogy a kísérleti szántások a minimálisan kikötött 10% vonóerő megtakarítást igazolták. Az 1959. szeptember 3-án végzett kísérleti szántás eredményét az 1959. október 14-én felvett jegyzőkönyv úgy rögzítette, hogy a görgős-eke teljesítménye a hagyományos eke teljesítményénél 40%-kal több. A megvalósítási szerződés és a fentebb már kiemeltek szerint a 14/1955. (VIII. 28.) PM sz. rendelet az alperes kötelességévé tette a megfelelő nyilvántartások vezetését. Így az alperes a megvalósítási szerződésen alapuló kötelezettsége alól nem szabadulhat egyszerűen annak állításával, hogy népgazdasági eredmény nem volt, hogy a találmány megvalósítása veszteséggel járt. Az alperes ennek ellenére sincs elzárva annak bizonyításától, hogy a megvalósítási szerződés népgazdasági eredményt nem hozott, vagy veszteséggel járt, de ezt az előzményekre tekintettel minden kétséget kizáróan igazolni kell. A tényállás bizonytalanságából eredő következményeket pedig, mint az alperes mulasztásával összefüggő tények következményeit az alperesnek kell viselnie. Az összegszerűség szempontjából rendelkezésre álló adatokat az elsőfokú bíróság gondosan összegyűjtötte és értékelte is. Az elsőfokú bíróság — bár kimerítően felsorakoztatta azokat az adatokat, amelyek a kérdéses eke gazdaságossága mellett és ellene szólnak — nem tett éles különbséget a jogviszony keletkezését megelőzően, a jogviszony fennállása alatt és az azt követően keletkezett adatok között. Helytálló az elsőfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy a népgazdasági eredmény számszerű megállapítását a meghallgatott igazságügyi könyvszakértő véleményére is tekintettel meghiúsultnak kell tekinteni. Nem mellőzhetők azonban azok a számszerű adatok, amelyek az egyes korabeli okiratokból és jelentésekből kitűnnek. Ezeknek az adatoknak is figyelembevételével minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy a görgős-ekék alkalmazásának az alperesnél volt népgazdasági eredménye, illetve a rendelkezésre álló és kiemelt adatokkal szemben az alperes nem bizonyította, hogy a görgős-ekék alkalmazása népgazdasági eredményt nem hozott, illetőleg hogy az veszteséges volt. 30