Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963-1965 (Budapest, 1966)

Az adott esetben a 471. naplószámú újítási javaslatot a vállalat elfogadta, bevezette, a megvalósításra vonatkozó szerződés megkötése előtt üzemszerűen megvalósította, majd pedig midőn az alperes szerzői, illetőleg társszerzői igényét érvényesítette, a felmerült szerzőségi (társszerzőségi) vitát az 1962. október 1. napján kelt határozatával eldöntötte. A vállalat felettes szervének a felmerült szerzőségi vitát eldöntő határozatot nincs módja és joga felülbírálni és megváltoztatni, mert nincs olyan jogszabályi rendelkezés, amely erre a felettes szervnek lehetőséget adna. A hivatkozott jogszabály határozottan és egyértelműen akként rendelkezik, hogy az érdekelt, aki a vállalat vezetőjének a döntését sérelmesnek tartja, igényét a többi érdekelttel szemben polgári peres úton érvényesítheti. A javaslatot elfogadó vállalat vezetőjének a szerzőségi (társszerzőségi) vitát eldöntő határozatát egyedül és kizárólag polgári peres úton lehet megtámadni, felülvizsgálni és helytállósága felől joghatályosan dönteni. Az újításokról és találmányokról szóló 29/1959. (V. 10.) Korm. sz. rendelet az újítók és feltalálók jogos érdekeit messzemenően biztosítja. Jelentőséget tulajdonít többek között annak, hogy a szerzőségi jogvita a határidőn belül véglegesen eldöntessék és az érdekeltek egymáshoz és a vállalathoz való jogviszonya tisztázódjék, mert ez az újítók és feltalálók jogbiztonságát megszilárdítja. Ezért rendelkezik úgy a hivatkozott rendelet 2. §-ának (3) bekezdése, hogy az az érdekelt, aki a vállalat vezetőjének a szerzőségi vitát eldöntő határozatát sérelmesnek tartja, a polgári pert jogvesztés terhével a vezető határozatának kézbesítésétől számított 30 napon belül tartozik megindítani. Ha az érvényesítési határidő alatt a döntést sérelmesnek tartó érdekelt a polgári pert nem indítja meg, ennek az a következménye, hogy a szerzőséggel kapcsolatos igényét már nem érvényesítheti. Az adott esetben nem kétséges, hogy az alperes a kérdéses újítási javaslatot elfogadó vállalat vezetőjének a szerzőségi (társszerzőségi) vitát eldöntő határozatát a 30 napos jogvesztő határidő alatt polgári perrel nem támadta meg, ezért később — mintegy másfél év múltán — már nem tehette vitássá a határozatot, amely azt állapította meg, hogy a kérdéses újításnak a felperes a szerzője. A fent kifejtettek szerint a tröszt — mint az újítást elfogadó vállalat felettes szerve — az alperes panasza folytán nem volt jogosult az újítás szerzőségét végérvényesen eldöntő határozatot felülbírálni és megváltoztatni, mert ilyen jogkört a jogszabály a felettes szervnek nem biztosít. Nem ad erre lehetőséget az egyes hatásköri kérdések rendezéséről szóló 152/1963. (Élip. É. 36.) Élm. M. sz. utasítás 85. pontja sem, mert ez csak azt szabályozza, hogy a 29/1959. (V. 10.) Korm. sz. rendelet 8. §-ának (6) bekezdésében szabályozott esetben a miniszter ki által gyakorolja azt a jogát, hogy az újítóval a kísérletre, illetőleg megvalósításra vonatkozó szerződést a rendeletben foglalt, a díjazással kapcsolatos korlátozásokra tekintet nélkül is megkötheti. Ez a szabályozás tehát a szerzőségi vita ki által és miként történő eldöntésének a kérdését egyáltalán nem érinti. Az előadottak szerint téves az elsőfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy az újítást elfogadó vállalat felettes szerve, a vállalat vezetőjének az újítás szerzősége kérdését végérvényesen elbíráló határozata után ebben a kérdésben újabb határozatot hozhatott. Ezért a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a vállalat vezetőjének 22