Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963-1965 (Budapest, 1966)

1962. október 1 napján kelt határozata szerint a kérdéses újításnak a felperes a szerzője. (Legf. Bír. Pf. IV. 20 139/1965. sz. BH 1965/11. sz. 4604.) 27. Űjítással kapcsolatos mintadarab elkészítésére fordított munka díjazása [29/1959. (V. 10.) Korm. sz. r. 6. és 16. §]. A 29/1959. (V. 10.) Korm. sz. rendelet 6. § (2) bekezdése értelmében a vezető a határozatában az újítási javaslatot kísérletezésre (próbára) alkalmasnak, vagy megvalósításra alkalmasnak minősíti, vagy elutasítja. A 6. § (6) bekezdése szerint pedig az újító kérésére a lehetőség szerint módot kell adni arra, hogy — munkaidőn kívül — az üzemi berendezés felhasználásával újítási javaslata megalapozására kísérleteket folytathasson; az ilyen munkáért az újító munkabérre nem tarthat igényt. Ez a rendelkezés arra az esetre vonatkozik, amikor az újító a javaslata megalapozására a saját kezdeményezése folytán kíván kísérleteket folytatni. Ilyenkor tehát a vállalatot csak az a kötelezettség terheli, hogy az újítási javaslat megalapozása céljából megengedje az üzemi berendezés felhasználásával történő kísérletezést munkaidőn kívül. A hivatkozott rendelet 16. § (1) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy az újítási javaslatok kísérletezésével és megvalósításával kapcsolatos költségeket (munkabér stb.) a vállalatok — a (2) bekezdésben foglalt kivétellel — termelési költségként kötelesek elszámolni. A (6) bekezdés szerint ilyen esetben az újító részére meg kell téríteni azokat a költségeit és munkadíját (felhasználható kísérleti darab, felhasználható műhelyrajz stb.), amelyek javaslatának kidolgozásával kapcsolatban merültek fel, feltéve, hogy ezek a vállalat (állami szerv) kísérleti, illetőleg megvalósítási költségeit csökkentik. A kísérletezésre, illetőleg megvalósításra vonatkozó szerződés alapján végzett munka ellenértékét is meg kell téríteni. Ebben a rendelkezésben tehát a kísérletezéssel kapcsolatos olyan költségekről is szó van, amelyek szerződés alapján végzett kísérletezéssel kapcsolatban keletkeztek. Az tehát, hogy az adott esetben a mintadarab elkészítésére fordított munka díja a felperest megilleti-e vagy sem, azon múlik, hogy a mintadarabra a javaslat kidolgozásával kapcsolatban volt-e szükség, és csökkentette-e az alperes kísérletezési költségeit, illetőleg a felek között jött-e létre a kísérletezésre vonatkozóan szerződés. Az elsőfokú bíróság a felek előadása, az újítással kapcsolatos vállalati iratok és a meghallgatott szakértő véleménye alapján azt állapította meg, hogy a kísérletre vonatkozó szerződés a felek között létrejött, illetőleg hogy a felperes az alperes egyszemélyi elbírálójának az utasítására készítette el a mintadarabot, miután a kísérletre való elfogadás megtörtént. A másodfokú bíróság ellenben abból kiindulva, hogy az egyszemélyi elbíráló úgy rendelkezett, hogy „kísérletre az újító készítse el a mintadarabot", ellenkező álláspontot foglalt el és a hivatkozott rendelet 6. § (6) bekezdésének esetét látta fennforogni. Az újítási javaslat benyújtása után hozott határozat alapján az alperes által a felperesnek küldött iratból megállapíthatóan, az alperes határozata a következő volt: „Tárgy: Űj típusú fokozat nélküli sebességváltós lemezjátszó. Határozat. Kísérletre. Az újító készítse el a mintadarabot." Eszerint tehát a határozat nem az volt, hogy „Kísérletre az újító készítse el a mintadarabot", hanem az alperes az előbb idézett szövegű határozatot hozta, amelynek pedig az értelme nem az, mint amit a másodfokú bíróság annak tulajdonít, hanem 23