Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963-1965 (Budapest, 1966)

egyéb írói művek szerzőinek e művek nyilvános előadására kizárólagos jogot nem adnak. E vonatkozásban csak a műsoros előadások tartására vonatkozó jogszabályok tartalmaznak a költemények, novellák és hasonló művek tekintetében bizonyos rendelkezéseket. Az Szjt. 53. §-a azonban úgy rendelkezik, hogy ha a műnek több szerzője van, a nyilvános előadás joga tekintetében az Szjt. 1. § (2) és (3) bekezdése azzal az eltéréssel alkalmazandó, hogy a szöveges zeneművek előadásához a szerzőket egymással szemben megillető jogok sérelme nélkül elég a zeneszerző beleegyezése. Az Szjt. a szerzők anyagi igényét a kizárólagos jogaiknak más által történő gyakorlásához feltételként megkövetelt beleegyezéshez kapcsolja. Minthogy a vers nyilvános előadása szerzői jogi védelemben nem részesül, a szöveges zenemű nyilvános-előadásához sem szükséges a felhasznált vers szerzőjének a beleegyezése. A vers szerzőjét csak a zene szerzőjével szemben illeti meg a szerzők egymás közötti viszonyán alapuló igény. Ez alapon részeltette az alperes P. L. örökösét a D. P.-t megillető jogdíjakból. Ez a rendelkezés is arra mutat, hogy a szövegírót a szöveges zenemű nyilvános előadásával kapcsolatban harmadik személyekkel szemben szerzői jogdíj nem illeti meg. Következésképpen a zeneszerzőnek járó szerzői jogdíjból csak a zeneszerzőt megillető védelmi idő tartama alatt igényelheti jogszerűen a részeltetését. Ezzel ellentétes álláspont azt eredményezné, hogy a zeneszerzőt megillető védelmi idő meghosszabbodna, ha a szövegíró őt túlélte. Minthogy nem kétséges, hogy D. P.-t megillető szerzői jogi védelmi idő 1961. év végén eltelt, ezért nem alapos a felperesnek az az igénye, amely arra irányul, hogy a kérdéses szöveges zeneművek nyilvános előadásával kapcsolatos jogdíjakról számoljon el, illetőleg e címen fizessen. Tévedett tehát az elsőfokú bíróság, amidőn azt állapította meg, hogy a felperest a P. D. dalok nyilvános előadása után szerzői jogdíj megilleti. (Legf. Bír. Pf. IV. 20 584/ 1964. sz. BH 1964/12. sz. 4234.) 20. Írói mű címének szerzői jogi védelme (Ptk. 84. §, Szjt. 5., 6., 18. §§). A felperes azon az alapon követelt szerzői díjat az alperesi vállalattól, hogy a fordításban megjelent regény címét az általa forgalomba hozott film címéül a fordító beleegyezése nélkül átvette, ez pedig az 1921: LIV. tv. (Szjt.) 5. §-a szerint szerzői jogbitorlás, de ennek tekintendő a hivatkozott törvény 6. §-ának 8. pontja alapján is, mert a cím átvétele nem volt elkerülhetetlen, a közönség megtévesztését célozta és a fordítónak kárt okozhatott. Az Szjt. 5. § (1) bekezdése az írói mű egészben, vagy részben történt többszörösítését, közzétételét, vagy forgalomba helyezését, minősíti a szerzői jog bitorlásának, ha az a szerző beleegyezése nélkül történik. A fordítások az Szjt. 8. §-a értelmében — az eredeti mű szerzőjét megillető jogok sérelme nélkül — az eredeti művekkel egyenlő védelemben részesülnek. Írói mű az, amikor valaki gondolatait írásban, vagy beszédben teszi mások számára érzékelhetővé. Az írói mű címe, ha tartalma és formája jellegzetes, és egyéni módon utal a szerző alkotására, az írói mű fogalmi körébe tartozik ugyan, de önmagában, az egész alkotástól elkülönítve nem minősül önálló írói műnek. A mű címe csak utal a szerző alkotta írói műre, és e vonatkozásban része az írói műnek, de nem olyan része, amely az Szjt. 5. § (1) bekezdése alapján szerzői jogi védelemben részesül. A szerzői jogi törvény 6. §-ában tüzetesen felsorolja, hogy mi tekintendő 15