Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963-1965 (Budapest, 1966)

különösen a szerzői jog bitorlásának. A 8. pontban meghatározza azokat a tényállási elemeket, amelyeknek a megléte esetén a szerzői jog bitorlása megvalósul, ha a mű közzétett címét lényegében változatlanul más mű címéül a szerző beleegyezése nélkül átveszik. Ez a jogszabályi rendelkezés az írói mű címének a változatlan átvételével kapcsolatban, a szerzői jog bitorlásának a megállapítását szűkebb körre szorítja, amikor úgy rendelkezik, hogy aki valamely mű közzétett címét lényegében változatlanul átveszi, akkor követ el bitorlást, ha a cím átvétele nem volt elkerülhetetlen, ha a közönség megtévesztését célozta és ha a szerzőnek vagyoni vagy nem vagyoni kárt okozhatott. Tehát csak e három előfeltételnek az együttes megléte esetén valósul meg a mű címének a változatlan átvételével a szerzői jog bitorlása. Az ezzel ellentétes az az álláspont, hogy a mű címének a változatlan átvétele a megszabott feltételek hiánya esetén is megvalósítja az Szjt. 5. §-ában meghatározott szerzői jogbitorlást, azt jelentené, hogy az Szjt. 6. §-ának 8. pontja tartalom nélküli rendelkezés. Márpedig, amikor a törvény a mű közzétett címének a változatlan átvételével kapcsolatban a szerzői jogbitorlást külön szabályozta, azt fejezte ki teljes határozottsággal, hogy a jogszabályban írt feltételek együttes fennforgása szükséges ahhoz, hogy a szerzői jog bitorlása megállapítható legyen. Az nem volt vitás a perben, hogy az alperes részéről a cím átvétele az adott esetben nem volt elkerülhetetlen. A perben feltárt adatokból azonban a közönség megtévesztésének a célzata is megállapítható. Tény ugyanis, hogy az alperes által forgalomba hozott szovjet film, az eredeti ukrán regény egy epizódjának a felhasználásával készült. Tehát a szovjet film az ukrán regényt nem a maga egészében filmesítette meg, hanem annak csak egyik epizódját. Tény az is, hogy a szovjet film az eredeti regény címétől teljesen eltérő címmel került forgalomba. Ez arra mutat, hogy a szovjet film alkotói ezzel is kifejezésre akarták juttatni, hogy a filmre vitt történet nem teljesen azonos az eredeti regénnyel. Nem volt vitás a perben, hogy a fordító a fordításában megjelent regénynek az eredeti ukrán regény címétől teljesen eltérő címet adott és az ő fordításában megjelent regénynek a magyar könyvpiacon nagy közönségsikere volt, mert az alperes által forgalomba hozott film bemutatásáig három kiadásban, összesen 110 000 példányban jelent meg. Ezekből a körülményekből kitűnik, hogy az alperes azzal, hogy az általa forgalomba hozott szovjet film magyar címéül a regény fordításának a címét változatlanul átvette, azt kívánta kifejezésre juttatni, hogy a film azonos a fordításban megjelent regénnyel, pedig ez a tényeknek mindenben nem felelt meg, éspedig annyira nem, hogy a szovjet film alkotói sem vették át a film szovjet címéül az eredeti regény címét. De megállapítható az adott esetben a fordító sérelmére a vagyoni kár okozásának a lehetősége is. Tény ugyanis, hogy a film bemutatása után a regény fordításának újabb kiadása Bem volt, újabb napilapokban folytatásos közlés formájában nem tették közzé és egyébkénti felhasználásra sem került sor. Az előadottak szerint az alperes a szerzői jognak az Szjt. 6. §-ának 8. pontja szerinti bitorlását elkövette, midőn a fordító beleegyezése nélkül az általa fordított és közzétett regény címét a forgalomba hozott film címéül változatlanul átvette. Ezért az alperes a fordítónak az Szjt. 18. § (1) bekezdése értelmében kártérítéssel tartozik. (Legf. Bír. Pf. IV. 20 553/1964. sz. BH 1965/1. sz. 4275.) 16