Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963-1965 (Budapest, 1966)

adott fokán reá háruló szerepet betölthesse. A KIOSZ termelői és kereskedői tevékenységet nem fejt ki, ellenben a kisiparosok vonatkozásában olyan feladatkört is ellát, amely a munkaviszonyban állók szakszervezeteire jellemzőek. Működésének egészét tekintve ezért a KIOSZ a kisiparosok olyan politikai és érdekvédelmi társadalmi szervezetének tekinthető, amely a működését és az államhoz való viszonyát illetően meghaladja az egyesület kereteit. Tévedett tehát a másodfokú bíróság, amikor döntése meghozatalánál abból indult ki, hogy a KIOSZ társadalmi szervnek nem tekinthető és a keresetet ezeknél fogva elutasította. (P. törv. II. 21 249/1963. sz. BH 1964/7. sz. 4054.) c) A személyhez fűződő jogok ca) Szerzői jog 19. Szerzői jogvédelem és társszerzőség kérdése szöveges zeneműnél (Ptk. 84. §, Szjt. 1., 12. és 53. §). Az 1921: LIV. tv. (Szjt.) 12. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a szerzőtársak közösen készített műveinek védelmi ideje annak a szerzőtársnak a halálától számítandó, aki a többit túlélte. Ez a rendelkezés azokra a művekre vonatkozik, amelyeknek több szerzője van és az egyes szerzők részei el nem különíthetők, amikor is a mű többszörösítéséhez, közzétételéhez és forgalomba helyezéséhez valamennyi szerzőtárs beleegyezése szükséges [Szjt. 1. § (2) bekezdés]. De nem alkalmazható akkor, ha a szerzők részei elkülöníthetők, amikor is a szerzőket megillető szerzői jogok csak a műnek az általuk alkotott részére kiterjedően illetik meg [Szjt. 1. § (3) bekezdés]. Ez a szabály abban az esetben is áll, ha a mű elkülöníthető részei egymásra való tekintettel készültek. A perben feltárt adatokból az állapítható meg, hogy D. P. a P. L. által korábban írt verseket zenésítette meg. Ezeknek a verseknek a megzenésítésével alkotott dalok (nóták) — amint ez a Művelődésügyi Minisztérium meggyőzően indokolt, részletes szakvéleményéből is kitűnik — nem tekinthetők a költő és zeneszerző mint szerzőtársak olyan közösen készített műveinek, amelyekre az Szjt. 12. § (1) bekezdésének a rendelkezése alkalmazható. Mind a versek, mind a zeneművek egymástól elkülöníthető, önálló művekként is megállanak, mert a vers és a dallam a dalnak elkülöníthető részei, minek folytán a védelmi idő is az elkülöníthető mű szerzőjének a személyéhez igazodik. Nincs jelentősége ebben a vonatkozásban annak sem, hogy P. L. költeményei állítólag ihletően hatottak D. P.-re mint dalszerzőre. Az Szjt. 12. § (1) bekezdésének az alkalmazhatósága szempontjából nem annak van jelentősége — amint erre az első-fokú bíróság ítéleti indokolásában rámutat —, hogy a kérdéses szöveges zeneművekben, a zene a szöveggel annyira összeforrott, hogy már nem lehet elhatározni, hogy az egész mű népszerűségében, az elért gazdasági eredményben melyik rész a nagyobb értékű, hanem annak, hogy D. P. és P. L. mint szerzőtársak a szöveges zeneműveket közösen készítették-e. Ez azonban a per adatai alapján nem állapítható meg, mert csak arra van adat, hogy D. P. a korábban írt verseket utóbb megzenésítette. Az Szjt. rendelkezései a költemények és a színműveknek nem minősülő 14