Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953-1963 (Budapest, 1964)

Közvetlen észlelésből tudták, hogy a felperes használja ténylegesen ezt az illetőséget, vagyis, hogy tényleges társtulajdonos. Az igaz, hogy a telekkönyvi hatóság csak két év után intézte el a bejegyzés iránti kérelmet, de az már a vétel idején is széljegyezve volt és így a telekkönyv betekintéséből is meggyőződhettek a felperes helyzetéről. Helyes az a megállapítás, hogy a Ptk. 117. § (3) bekezdése értelmében ingatlan tulajdonjogának megszerzéséhez a telekkönyvi bejegyzés is szükséges s ez az alperesek között létrejött szerződés megkötésekor még nem történt meg. Amikor azonban a telekkönyvi hatóság az alperesek között létrejött szerződés telekkönyvi bejegyzését elintézte, már a felperes telekkönyvi tulajdonos volt s minthogy az alperesek a kérvényhez nem csatolták a felperes lemondását, az alperes tulajdonjoga bejegyzésének már telekkönyvi akadálya volt. A telekkönyvi hatóságnak meg kellett volna tagadnia a kérelem teljesítését a felperes nyilatkozatának bemutatásáig (Tkv. Rts. 51. §), hiszen a felperes tulajdonjog bejegyzése iránti kérelmét több mint egy évvel korábban adta be, mint az alperesek. A felperes tulajdonszerzése visszahat a kérelem benyújtásának időpontjára s ennek alapján a megyei bíróság megállapította, hogy az I. r. alperest illetőségének eladásakor terhelte a Ptk. 145. § (2) bekezdésében szabályozott elővásárlási jog. Minthogy e kötelezettségének az I. r. alperes nem tett eleget, a II—V. r. alperesekkel megkötött vételi szerződés a felperes felé hatálytalan. (Balassagyarmati megyei bíróság Pf. 20.706/1962. sz., B. H. 1963/5. sz. 3571.) h) A közös tulajdon megszüntetése 46. Ingatlanok közös tulajdonának megszüntetésénél irányadó főbb szempontok (Ptk. 148. §). I. Ingatlan közös tulajdonának megszüntetésénél a bíróság egyetértés hiányában — a Ptk. 148. §-ában meghatározott megszüntetési módok közül a legmegfelelőbbet választja. Nem alkalmazhatja azonban a bíróság a közösség megszüntetésének azt a módját, amely ellen mindegyik tulajdonostárs tiltakozik. II. Ha nem az elsősorban számbajövő természetben való megosztási mód nyer alkalmazást, akkor — másodsorban — olyan megoldásra kell a bíróságnak törekednie, hogy az egyik tulajdonostárs a másik (többi) tulajdonostárs hányadát ellenérték fejében tulajdonul megszerezze (magához váltsa), míg az árverés útján való értékesítés csük ezt követő megszüntetési mód. III. Ha közös tulajdonban álló olyan házról van szó, amelyben az egyik tulajdonostárs bennlakik, akkor — ha ez az ő anyagi helyzete folytán lehetséges és egyébként sem méltánytalan — a bennlakót a magához váltására ilyen kötelezettségvállalás nélkül is lehet kötelezni. IV. A magához váltásnál a fizetendő vételárat, az árverés útján való értékesítésnél pedig a legkisebb vételárat a bíróságnak ítéletében kell megállapítania. Ha olyan közös házról van szó, amelyben az egyik tulajdonostárs bennlakik s kiköltözni a közösség megszüntetése esetére sem hajlandó, akkor ennek a körülménynek az értékre gyakorolt hatását megfelelően figyelembe kell venni. Ha csak méltánylandó körülmények mást nem indokolnak, akkor 57