Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953-1963 (Budapest, 1964)

A felperes keresetében az alperest vagy az utcai alkovoa-szoba, vagy az udvari szoba birtokba bocsátására kérte kötelezni. A per-során előadta, hogy a perbeli házba kíván beköltözni, hogy az A. utcai ^íázat eladhassa, s így a perbeli ház vételárát kiegyenlíthesse. < Az alperes ragaszkodott az egész házingatlan birtokához. Az elsőfokú bíróság arra kötelezte az alperest, hogy az udvari szobát és bizonyos mellékhelyiségeket a felperesnek adjon''át. A másodfokú bíróság a felperes keresetét elutsfította. Döntését lényegében azzal indokolta, hogy amikor a felperes a házilleíőséget megvásárolta, abban nem volt olyan rész, amely beköltözhető állapotban lett volna és amely az alperest és testvéreit jogszerűen meg ne illette volna. Minthogy a felperes az ingatlanilletőséget be nem költözhető állapotban vette meg és ez idő óta az alperes viszonyaiban sem történt olyan változás, amely szerint a birtokolt lakrészek a lakásigényüket meghaladnák, így a felperes jogszerű igényt a birtoklás iránt nem támaszthat, legfeljebb az elvont hasznok iránt léphet fel az alperes és testvérei ellen. A Legfelsőbb Bíróság elnökének a másodfokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvása alapos. A perbeli házingatlan személyi tulajdonban van és az abban levő lakás a tulajdonostársak szabad rendelkezése alatt áll. Ennélfogva a pervita eldöntésénél irányadó a Ptk. 140. §-ában foglalt az a szabály, hogy a tulajdonostársak mindegyike jogosult a dolog birtoklására és használatára; e jogot azonban az egyik tulajdonostárs sem gyakorolhatja a többiek jogainak és a dologhoz fűződő törvényes érdekeinek sérelmével. . A birtoklási jogosultság szempontjából — főleg lakáskérdésben — nem egyedül ügydöntő ugyan valamely személy résztulajdonosi minősége és tulajdoni aránya, de ennek feltétlenül jelentős súlya van, mert éppen ebből folyik a birtokláshoz fűződő törvényes érdek és annak terjedelme. Ezen túl azonban jelentőségük van azoknak az érdekeknek, amelyek a résztulajdonosok személyi körülményeiből fakadnak, beleértve a lakásszükségletükből folyó érdekeket is. Ezért az ilyen tárgyú perekben részletesen fel kell deríteni a felek személyi körülményeit és az abból folyó érdekeket. Csak a társtulajdonosok lakás-, családi és szociális helyzetének alapos felderítése után dönthető el az a kérdés, hogy a társtulajdonosok vitája esetén miként alakuljon a lakást is magában foglaló ingatlan használata. A másodfokú bíróság anélkül hozta meg a keresetet elutasító ítéletét, hogy tisztázta volna a per eldöntése szempontjából igen lényeges kérdéseket. Teljesen tisztázatlanok maradtak a felperes életkörülményei is, bár éppen ezek alapján lehet állást foglalni abban a kérdésben, hogy megokolt érdeke fűződik-e ahhoz, hogy a perbeli házban egy szobából és mellékhelyiségekből álló lakás használatához jusson. Felderítésre vár az a kérdés, hogy a felperes számára — családja létszámát tekintve — jelenlegi lakása kielégítő-e, hogy milyen okok miatt kívánja otthagyni jelenlegi lakását, hogy ezek az okok méltányos érdekből erednek-e. A jelenlegi fel nem tárt tényállás mellett nem lehet megnyugvással dönteni abban a kérdésben, hogy a felperes kereseti igénye alapos-e. (P. törv. 21.239/1961. sz., B. H. 1962/3. sz. 3131.) 4 Polgári jogi döntvénytár 49