Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953-1963 (Budapest, 1964)

követően keletkezett igényt, nem lehet a 13.100/1948. Korm. sz. rendelet korlátozó rendelkezései alá sorolni. Nincs tehát akadálya annak sem, hogy az örökhagyó hagyatékához tartozó vagyontárgy (tulaj donilletőség) ellenértékét pénzben állapítsa meg a bíróság. (P. törv. 20.122/1962. sz., B. H. 1962/10. sz. 3306.) 40. Idegen telekre jogszerűen épített lakóépület lebontása nem rendelhető el (Ptk. 138. §). A kereset az alperesek jogelődje által a felperesek jogelődjének telkén, utóbbinak az engedélye alapján 1944 tavaszán épült téli tartózkodásra is alkalmas — tehát nem víkendház jellegű — lakóház lebontásának elrendelésére irányul. A perben hozott ítéletek lényegileg azon a jogi állásponton alapulnak, hogy az alperesek jogelődei ideiglenes telekhasználatot kaptak, s az alperesek — akik ebben a tudatban vették meg a faházat — ennél több jogot nem szereztek. A felperesek a tulajdonjogukból folyó rendelkezési joguk alapján az ideiglenes használatot megvonhatják s minthogy az elgombásodott, rövid élettartamú épület lebontása ellen gazdasági érdek sem szól, az alperesek — megfelelő határidőn belül — kötelesek azt lebontani és a telket a felperesek birtokába bocsátani. E döntés ellen irányuló törvényességi óvás alapos. A Ptk. 111. §-ának (2) bekezdése az épület lebontását még rosszhiszemű túlépítés esetén is csak akkor engedi meg, ha ez az okszerű gazdálkodás követelményeivel nem ellenkezik. • A ma még szűkös lakásviszonyaink miatt lakás céljára alkalmas és tényleg lakott épületek lebontása harmadik személy tulajdonjogára és abból folyó rendelkezési jogára utalással még akkor sem rendelhető el, ha az építkező rosszhiszemű volt az idegen telek elfoglalásakor. Az alperesek jogelődje ideiglenes jelleggel ugyan, de nemcsak jóhiszeműen,, hanem jogszerűen is- építkezett, mert arra az ingatlan akkori tulajdonosától és bérlőjétől engedélyt kapott. Az épület nem ideig-óráig tartó tákolmány, hanem téli-nyári tartózkodásra egyaránt alkalmas, időtálló ház. Azok az elképzelések, amelyek az építkezéskor és annak engedélyezésekor fennállottak, azóta gyökeresen megváltoztak. A tulajdonjog és az azon alapuló rendelkezési jog tehát — társadalmi rendeltetését figyelembe véve — nem alapozhat meg egy még jelenlegi állapotában is évekig használható és tényleg használt lakóépület lebontására irányuló igényt, különösen az alperesek komoly bérfizetési, sőt telekvételi készsége mellett. Felpereseknek a telek használatához. és a méhészkedéshez fűződő érdeke tehát engedni köteles az alpereseknek sokkal erősebb védelmet kívánó lakásigényével szemben. De az épület lebontása az okszerű gazdálkodás követelményeivel is élesen szemben állana. E tekintetben az alperes által elhangzott biztató ígéreteknek nem lehet döntő jelentőséget tulajdonítani és az épület lebontását az adott esetben még pontos határidőre történt kötelezettségvállalás esetén sem lehetett volna elrendelni. (P. törv. 21.654/1960. sz., B. H. 1960/12. sz. 2782.) 46