Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953-1963 (Budapest, 1964)

Annak megállapítását kérte, hogy a szóban levő ingatlanon épült felülépítmény, továbbá a hozzátartozó 8 méter széles és 20 méter mély telek az örökhagyó hagyatékához tartozik. Ennélfogva erre mint szerzeményi vagyonra az öröklési jog őt illeti. Az alperes azzal védekezett, hogy a kérdéses épületet nem egyedül az örökhagyó, hanem az egész család, az alperes és három gyermeke építette. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság abból kiindulva, hogy a kérdéses ház az alperesi család közös jövedelméből és közös munkálkodása alapján épült, ennélfogva az örökhagyót illető érték mélyen alul marad a telek és a régi ház értékén — az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A Legfelsőbb Bíróság elnökének törvényességi óvása alapos. Az idegen telekre jóhiszeműen építkező megszerzi — térítés ellenében — a telek, illetőleg az épülethez gazdaságilag hozzátartozó és az építésügyi hatóság engedélyétől függően leválasztható telekrész tulajdonjogát, ha a tulajdonos az építkezés ellen nem tiltakozott, feltéve, hogy az épület értéke meghaladja a telek (telekrész) értékét. Természetszerűleg, ha az építkezésben többen közösen vettek részt, a telek, illetőleg a telekrész tulajdonjogát közreműködésük arányában közösen szerzik meg. Ha a tulajdonos maga is részt vett az építkezésben, az újonnan keletkezett tulajdonban megfelelő arányban ő is részesedik. A perbeli esetben a felperes néhai férje, továbbá az alperes és annak másik két gyermeke által közösen épített lakóház értéke az egész telek értékét meghaladja. Ennélfogva a tulajdonszerzés törvényes feltételei megvalósultak. A jogi megoldást azonban * nehezíti az, hogy a telken már az építkezés idején egy régi lakóház állt és hogy a perben meghallgatott szakértőnek az építésügyi hatóságtól kapott tájékoztatására is alapított véleménye szerint a telek nem osztható meg úgy, hogy az új épületet szolgáló telekrész leválasztható és önálló új ingatlanként kialakítható legyen, vagyis a helyzet nem oldható meg úgy, hogy mindkét lakóház a hozzátartozó telekkel önálló ingatlant képezzen. Minthogy azonban a telekre nézve a tulajdonszerzés törvényes feltételei beálltak, de a telek — állítólag — nem osztható meg, a ráépítés jogi hatásának akként kell érvényesülnie, hogy az újonnan keletkezett tulajdon magához vonja nemcsak a telek, hanem az azon levő régi épület tulajdonát is, tehát az építkezők — megfelelő részarányban — megszerezték az új épülettel bővült teljes ingatlan tulajdonjogát. Ezek szerint téves a másodfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy az örökhagyó ráépítéssel tulajdonjogot egyáltalán nem — tehát még részben sem — szerzett. Ha bármi oknál fogva nem állapítható meg, hogy az örökhagyó hagyatékához az ingatlan természetbeni hányada tartozik, készpénzkövetelés fennállására is lehet következtetni és ez a követelés érvényesíthető. Téves ugyanis az elsőfokú bíróság ítéletében kifejtett az az álláspont, hogy a készpénzköveteléssé átfordított perbeli igény érvényesítése a 13.110/1948. Korm. sz. rendelet intézkedéseibe ütközik. A felperes igénye tulajdonjogból eredő igény, mely az ingatlan egy eddig még nem tisztázott hányadán áll fenn. Ezt az igényt éppen a bírói ítélet változtatja át pénzköveteléssé és mint 1948. évet 45