Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953-1963 (Budapest, 1964)

illetékes osztályán eljárva jelezte, hogy a L. út 2. sz. alatti ingatlan az 6 tulajdona. Anyagi helyzetére hivatkozva a megtérítéstől elzárkózott. Az adott tényállásból kitűnően az alperesi telekre ráépítés történt. Az első fokú bíróságnak ezért a pénzbeli marasztalásra irányuló kereseti kérelem ellenére is mindenekelőtt azt kellett volna vizsgálnia, hogy a ráépítés folytán az építtető nem szerezte-e meg a telek tulajdonjogát. Ennek vizsgálata annál szükségesebb volt, mert a ráépítés állami beruházási eszközökből történt, tehát társadalmi tulajdonról volt szó. A Ptk. 175. §-a értelmében a bíróság­nak hivatalból kötelessége lett volna a legkörültekintőbben eljárni e társa­dalmi tulajdon védelmében. Észlelnie kellett volna, hogy az adott esetben az állam a ráépítésekkel a legnagyobb valószínűséggel megszerezte a telek tu­lajdonjogát. Az erre szolgáló következtetés különösen a szakértői vélemé­nyekből adódott, amelyek jelezték az ingatlan alacsony forgalmi értékét, valamint azt, hogy a L. út 2. sz. alatt ingatlan oly módon lett egybeépítve a szomszédos telekkel, hogy önálló jellegét elvesztette. A kapubejárat meg­szűnt, az épület padlása csak a szomszéd állami tulajdonban álló épületről érhető el, bejárásra ugyancsak az állami tulajdonban álló szomszédos telek­ről nyílik lehetőség. Az első fokú bíróságnak tehát észlelnie kellett volna, hogy az államosított és államosításra nem került telek gyakorlatilag egyetlen ingatlanná épült össze. Mindehhez jön még az alperesnek az a peradatok által kellően valószínűsített előadása, hogy jelenlegi vagyoni és jövedelmi viszonyai mellett nem képes akár csak a legcsekélyebb összeget sem fizetni a telkén végzett építés költségének megtérítése fejében. A jóhiszemű ráépítő, amennyiben a ráépített felépítmény értéke megha­ladja a telek értékét, a telek tulajdonát megszerzi. A telek korábbi tulajdo­nosának viszont joga nyílik a forgalmi érték követelésére. Az adott esetben az építkezést végző állami szerv jóhiszeműségét vitatni nem lehet. A tanácsi kiutaló határozat, majd az államosítást elrendelő hatá­rozat ismeretében jóhiszeműen építkezett. A szakértői véleményekből alapo­san következtetni lehet arra, hogy a felperes a telek értékénél nagyobb ér­tékű épületeket emelt az ingatlanon, tehát az eddig feltárt adatok alapján az következtethető, hogy a felperes a telek tulajdonát a telken végzett épít­kezésekkel megszerezte. E kérdésben azonban végleges álláspontot nem tu­dott a Legfelsőbb Bíróság elfoglalni, mert ehhez szükség lenne a telek tény­leges forgalmi értékének és egyéb adatoknak az ismeretére, amiket viszont eddig a perben megnyugtatóan nem tisztáztak. (Legf. Bír. Pf. I. 22.035/1960. sz., B. H. 1961/11. sz. 3001.) 39. Ráépítés útján szerzett tulajdon, ha az építkezés családi közösségen belül történt (Ptk. 138. §; 13.110/1948. Korm. sz. rendelet). A felperes keresetében előadta, hogy meghalt férje 1938-ban az alperes tulajdonát képező ingatlanon, amelyen akkor már egy lakóház állott, saját jövedelméből egy új házat épített, amiről az alperes tudott, sőt ahhoz hozzá is járult. Ez az építkezés még az ő (felperes) és a néhai férje (a továbbiakban: örökhagyó) házasságkötése előtt történt. Az építkezéssel — a felperes állás­pontja szerint — az örökhagyó megszerezte az új lakóházhoz tartozó ingatlan­résznek a tulajdonjogát. 44

Next

/
Oldalképek
Tartalom