Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953-1963 (Budapest, 1964)

eredményezné, akkor az elbirtoklás útján való tulajdonszerzésnek ugyancsak nincs akadálya. Előfordulhat olyan eset is, hogy a tulajdonostársak az egyikük illetősége tulajdonjogának az átruházása iránt szerződtek, de szerződésüket nem érvé­nyes alakban kötötték meg, a szerző tulajdonostárs azonban e szerződés alapján száll birtokba és az elbirtoklási időn át sajátul szakadatlanul birto­kolt. Ilyenkor sem állapítható meg erőszak, vagy alattomosság, sem pedig az, hogy a birtokló a Ptk-nak a közös tulajdonról szóló szabályaiba ütközött volna, az elbirtoklás megállapításának tehát ilyenkor sincs akadálya. E példaszerű eseteken kívül is adódhatnak tényállások, amelyek alapján a tulajdonostárssal szembeni elbirtoklás megállapíthatása indokolt lehet. Mivel azonban a Ptk. 140. §-a a tulajdonostársak számára külön magatar­tási szabályt is állít fel és a tulajdonostársak közösségének a természete a megkárosításra, erőszakoskodásra, alattomos eljárásra is alkalmat nyújt, ezért az ilyen igényeknél indokolt a tényállásnak fokozott szigorúsággal tör­ténő vizsgálata. (P. K. 821. sz., B. H. 1962/8. sz.) 36. Közös tulajdoni illetőség elbirtoklása (Ptk^. 121., 140—141. §). A perbeli házingatlan 539/630 részben a felperesek, 91/630 részben pedig az alperesek telekkönyvi tulajdona. A tanács vb. igazolása szerint az alpe­resek ismeretlen helyen tartózkodnak, s az ingatlanból soha nem használtak semmit. A felperesek keresetükben azt állították, hogy az ingatlant jogelődeik év­tizedekkel ezelőtt elbirtokolták, s ezért az ügygondnok útján perbevont al­pereseket annak tűrésére kérték kötelezni, hogy az ő (felperesek) tulajdon­joguk telekkönyvileg bejegyeztessék. Előadták, hogy az alperesek nevén álló ingatlan jutalékot Cs. L.-től és társaitól vásárolták meg 1952-ben sza­bályszerű adásvételi szerződéssel. Az I. r. felperes személyes meghallgatása során előadta, hogy az alperesek még az első világháború előtt kivándoroltak Amerikába és azóta nincs hír róluk. 1952-től lakik az ingatlanon épült házban, korábban az anyósa lakott benne. A járásbíróság megállapította, hogy az alperesek illetőségének a tulajdon­jogát a felperesek elbirtoklás útján megszerezték, és feljogosította a felpe­reseket, hogy tulajdonjogukat telekkönyvileg is bejegyeztessék. Az ítélet fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett. — A Legfelsőbb Bí­róság elnöke által emelt törvényességi óvás helytálló. A bíróság rendelkezésére ítélete meghozatalánál csupán az I. r. felperes személyes előadása, továbbá egy tanácsi bizonyítvány és a hiteles telek­könyvi kivonat állott. Ezek a bizonyítékok azonban sem önmagukban, sem összességükben nem alkalmasak az elbirtoklás útján történt tulajdonszerzés megállapítására. A tanácsi bizonyítvány csupán azt tartalmazza, hogy az alperesek ismeretlen helyen tartózkodnak és hogy a felperesek használják az ingatlant, amióta megvásárolták. Az I. r. felperes személyes előadása több vonatkozásban homályos és az elbirtoklás feltételei szempontjából lényeges körülmények tekintetében aggálytkeltő. Ezenkívül még utalást sem tartal­maz arra, hogy az ingatlan birtoklása és használata hogyan alakult a jog­szerzést megelőzően, s hogy a jogelődök részéről az elbirtoklás bekövetke­zett-e és milyen alapon. Egyrészt tehát az a körülmény, hogy a felperes elő­40

Next

/
Oldalképek
Tartalom