Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953-1963 (Budapest, 1964)

kezdtek. A felperesek ez ellen panasszal éltek s a tanácselnök az építkezést egy időre leállította, majd annak folytatására a tanács engedélyt adott. Az elkészült épület a felperesek ingatlanából kb. 1,1 négyzetöl területet foglal el. A felperesek jogelődje ezért birtokháborítás megszüntetése iránt indított pert az alperesek ellen és kérte a túlépített sertéséi falának a lebontását. Az elsőfokú bíróság az alpereseket a lebontásra kötelezte. A fellebbezési bíróság újabb szakértői vélemény beszerzése után az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A legfőbb ügyésznek a törvényesség érdekében emelt óvása az alábbiak szerint alapos. Megalapozatlan és iratellenes az alperesek rosszhiszeműségére vonatkozó ítéleti tényállás. Az alperesek rosszhiszeműsége tekintetében figyelembe kell venni, hogy az építkezésnek az említett helyen való folytatására a tanács vb. engedélyét megkapták. A peres felek ingatlana közötti határt felmérés alapján a vb. elnök állapította meg, nyilván a tanács birtokában levő és a szakvéleményben is említett nem egészen pontos vázlat alapján. A felperesi jogelőd panaszára a tanácselnök az építkezést leállította, majd kivizsgálás után annak folytatására a tanács vb. engedélyt adott. A hatósági engedélyben bízó személyt — hacsak az engedély megadásának alapjával ellentétes tényekről határozott tudomása nincs — rosszhiszeműnek tekinteni nem lehet. A Ptk. 111. §-a szerint a túlépítő rosszhiszeműsége esetén a szomszéd az épület lebontását akkor követelheti, ha az az okszerű gazdálkodás követelményeivel nem ellenkezik. A bíróságnak a kérdés eldöntésénél mindig az élet reális felfogásából kell kiindulnia. A vitás telekrész 1,1 négyszögöl, értéke az eddigi adatok szerint 50—100 Ft-ra tehető. Ezzel szemben a bíróság ennek a földterületnek nem is egyértelműen rosszhiszemű elfoglalásához azt a jogkövetkezményt fűzte, hogy alpereseket egy olyan állandó jellegű építmény lebontására kötelezte, amelynek építési költsége állítólag kb. 7000 Ft-ot tesz ki. Pedig a másodfokú eljárás során kihallgatott szakértő nyomatékosan felhívta a figyelmet, hogy a lebontással elérhető megoldás gazdaságilag okszerűtlen s az elfoglalt terület értékéhez képest aránytalan kárt okoz. Ezzel szemben a bíróság az építmény értékének tisztázása nélkül annak megállapítása mellett, hogy csak egy sertésólról van szó „ami nem olyan komoly értéket képvisel", az okszerű gazdálkodás és közvetve a népgazdaság érdekeit sértő megoldást választotta, anélkül hogy ehhez a felperesek bármilyen számottevő érdeke fűződött volna. (P. törv. 22.341/1960. sz., B. H. 1961/11. sz. 3002.) 30. A felperesnek házingatlana van. Az ezzel szomszédos ingatlanon az alperes házat szándékozott építeni, s e célból elkészíttette a ház tervrajzát, ezt a felperesnek bemutatta, majd az építésügyi hatóságtól az építkezés engedélyezését kérte. Az engedély iránti kérelmet — az építkezéshez való hozzájárulása jeléül — a felperes is aláírta. Az építésügyi hatóság a tervrajznak megfelelő építkezést engedélyezte, s az alperes — hivatalos kitűzés után — az építkezést megkezdte. Amikor a ház falai már fel voltak húzva, a felperes tiltakozott az alperesnél az építkezés azon módja ellen, hogy a ház fala a két ingatlan közötti határvonalra kerüljön, mert így a tervrajz szerint kivitelezendő nyeregtető az ő ingatlanára fog átnyúlni. Minthogy tiltakozása eredménytelen maradt, az 32