Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953-1963 (Budapest, 1964)

építésügyi hatóságoktól az építési engedély módosítását kérte, akként, hogy az alperes nyeregtető helyett tűzfalas tetőszerkezetet legyen köteles építeni. Ezt a kérelmet azzal indokolta, hogy ő a kitűzést azért nem kifogásolta, mert az építkezés közben úgy gondolta, hogy tűzfalas kivitelezésre kerül sor. Az elsőfokú építésügyi hatóság arra kötelezte az alperest, hogy lakóházának tetőzetét a tervtől eltérően tűzfallal építse meg. A másodfokú építésügyi hatóság az elsőfokú építésügyi hatóságnak ezt a határozatát hivatalból megsemmisítette, s a terv szerinti építési engedélyt továbbra is hatályban tartotta azzal, hogy az épület kivitelezése megtörténhet. Az államigazgatási eljárás tartama alatt az alperes az építkezést tovább folytatta. Az ilyen előzmények után indított perben a felperes keresetében az alperest arra kérte kötelezni, hogy az ő területére átnyúlóan épített tetőszerkezetet szüntesse meg. A járásbíróság az alperest kötelezte, hogy házának a felperes telke fölé átnyúló tetőrészét 30 nap alatt bontsa le. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. — A Legfelsőbb Bíróság elnökének az ítélet ellen emelt törvényességi óvása alapos. Az a megállapítás, hogy az engedélyezett építési tervrajz szerint az alperes házának tetőszerkezete húzódik a közös határig (és nem a ház falának a síkja esik azzal egybe), nincs összhangban a másodfokú építésügyi hatóság határozatának megállapításával. Ezt a kérdést tehát — éppen, mert a másodfokú építésügyi hatóság határozata eltérő megállapításra enged következtetni — szakértő meghallgatása útján kellett volna megnyugtatóan tisztázni. Ennek a kérdésnek ugyanis nagy jelentősége van, mert ha az építési tervrajz szerint nyeregtetős ház fala az ingatlan határvonalára esik, és a felperes az építkezéshez ennek ismeretében járult hozzá, illetőleg ha a hozzájáruláskor kellő gondosság mellett felismerhette, hogy a tervrajz szerinti építkezés esetén a ház tetőszerkezete az ő ingatlana fölé fog átnyúlni, akkor utóbb — főleg az építkezés előrehaladott szakában — ezt már sikerrel nem kifogásolhatta. Indokolt lett volna egyébként a kitűzést végző mérnököt is kihallgatni arra nézve, hogy a ház falsíkjának alapját miért tűzte ki a határvonalra. A kérdésnek erre is kiterjedő tisztázása annak eldöntése végett is szükséges lett volna, hogy az alperes egyáltalán rosszhiszemű túlépítőnek tekinthető-e. Az említett hiányosságok folytán megalapozatlan a másodfokú bíróságnak az a megállapítása is, hogy az alperes rosszhiszemű túlépítő. Továbbmenőleg a másodfokú bíróság a szükséges tényadatok felderítése nélkül állapította meg, hogy a felperes oly időben tiltakozott a túlépítés ellen, amikor a jogsértő állapot megváltoztatása az alperesnek még nem okozott volna aránytalan károsodást. Ehhez ugyanis ismerni kellene, hogy a felperes tiltakozása idején már megvolt építkezés módosítása milyen költségtöbblettel járt volna. A másodfokú bíróság ezt — megnyugtató módon — ugyancsak szakértő meghallgatásával tisztázhatta volna. 3 Polgári jogi döntvénytár 33