Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953-1963 (Budapest, 1964)

mint az egységes állami tulajdonra vonatkozó polgári jogok és kötelezettségek alanya. Ellenkező álláspont oda vezetne, hogy minden olyan esetben, amikor államigazgatási határozat állami tulajdonban levő ingatlanra polgári jogviszonyt (pl. bérletet) keletkeztet, a polgári jogviszonyból eredő követelések teljesítése iránt nem a kezelő szervet, hanem a polgári jogviszonyt keletkeztető államigazgatási határozatot hozó államigazgatási szervet kellene perbe vonni. Ezek szerint jogszabályellenes az óvással támadott törvényességi határozatnak az a jogi álláspontja, amellyel a jogviszonyt a felperesek és a II. r. alperes között is megállapította. (P. törv. eln. P. 22.074/1960. sz., B. H. 1961/6. sz. 2907.) 28. Az állami tulajdonjogának vélelme [Ptk. 95. § (2) bek. és 176. §]. A peres felek írásban megállapodtak, hogy a lakásukat elcserélik. Megállapodásukat a lakásügyi hatóság jóváhagyta. A megállapodás megkötésekor a felperes a lakásban elhelyezett, illetőleg ott beépített berendezési tárgyakat, ingóságokat eladta az alpereseknek, ugyanakkor ő is megvett az alperesektől olyan ingóságokat, amelyeket ők a korábbi lakásukban hagytak. A felperes 5605 Ft vételárhátralék iránt perel. Az alperesek 10 000 Ft erejéig viszontkeresetet emeltek. Igényüket arra alapították, hogy a felperes az eredeti adásvételi szerződésben eladott részükre a lakásban levő 4 db kályhát és egy fürdőszobaberendezést is, holott azok állami tulajdonban állottak. A kerületi tanács vb. házkezelési igazgatósága a bíróság megkeresésére közölte, hogy az említett ingóságokat állami tulajdonban levőknek tartja, mert a háznak 8/40 részben a felperes felesége volt a tulajdonosa, a házat államosították, s így az ingóságok is — egyrészt mint alkatrészek, másrészt mint tartozékok — állami tulajdonba kerültek. A másodfokú bíróság határozata ellen emelt törvényességi óvás alapos. Nem megalapozott, s emiatt törvénysértő a bíróságnak az alperesek ellenkövetelése tárgyában elfoglalt álláspontja. A 4 kályhára és a fürdőszobaberendezésre vonatkozó tulajdonjog megállapításánál ugyanis figyelmen kívül hagyta a Ptk. 95. § (2) bekezdését, amely szerint a tulajdonjog kétség esetében kiterjed a dolog tartozékára is, továbbá a Ptk. 176. §-ának azt a rendelkezését is, amely szerint ha az ingatlan, vagy más termelőeszköz tulajdonjoga az állam és a magánszemély között vitás, az állam tulajdonjogát vélelmezni kell, amivel szemben a másik fél bizonyíthatja a tulajdonjogát. Pedig e rendelkezések figyelembevételével kellett volna döntenie abban a kérdésben, hogy a szóban levő ingóságok — tekintettel a kerületi tanács vb. házkezelési igazgatósága átiratának tartalmára is — a felperes, vagy az állam tulajdonában állanak-e. (P. törv. 21.752/1960. sz., B. H. 1961/6. sz. 2907.) b) Túlépítés 29. Épület lebontása rosszhiszemű túlépítés esetén sem rendelhető el, ha a lebontás ellenkezik az okszerű gazdálkodás követelményeivel (Ptk. 111. §). A peres feleknek egymással határos beltelki ingatlanai vannak. Az alperesek a községi tanács vb. elnökének engedélye alapján sertésól építkezésébe 31