Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953-1963 (Budapest, 1964)

alapvető jellegzetességét szögezi le, s nem szolgálja azt a célt, hogy közvetlenül elősegítse az állami tulajdonra vonatkozó egy-egy jogvita rendezését. Ezt a célt közvetlenül a Ptk. 31. és következő §-ai szolgálják, amely szerint az állam — gazdasági feladatainak ellátása végett — állami vállalatokat szervez, s ezekre az állami tulajdonban álló vagyon egy részét azzal bízza rá, hogy azok a reájuk bízott vagyonnal a népgazdasági terv teljesítése érdekében önállóan gazdálkodjanak. Ezért a Ptk. 31. § (1) bekezdése az állami vállalatokat önálló jogi személyiséggel is felruházza annak érdekében, hogy azoknak a népgazdasági terv teljesítésére ösztönző nagyfokú önállóságát, külön érdekeltségét biztosítsa. E szabályozás lényege szerint az állami vállalat nem tulajdonosa ugyan a reábízott állami vagyonnak, önálló jogalanyiságánál fogva azonban a reábízott vagyon kezelésével kapcsolatban keletkező polgári jogviszonyoknak alanya. Mindezek a perbenálló felek, közelebbről az I. r. alperes személyére tekintettel azzal egészíthetők ki, hogy a főváros kerületi tanács végrehajtó bizottságainak házkezelési igazgatóságai — szervezésüknek megfelelően — a vállalati gazdálkodás rendje szerint gazdálkodnak, s így rájuk a gazdálkodásból eredő jogok és kötelezettségek tekintetében az állami vállalatokra vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. Annak megállapításánál tehát, hogy a perbeli esetben a jogviszonynak melyik alperes az alanya, az előbbiek az irányadók, s az 1952. évi 4. sz. tvr-re és áz 1957. évi 28. sz. tvr-re azért nem lehet utalni, mert mind az állami tulaj donbavétel utólagos elrendelésénél, mind pedig az állami tulaj donbavétel alóli mentesítésnél az államigazgatási hatóság határoz és ha ezt a személyi tulajdonos magára sérelmesnek tartja, a megtámadási per az államigazgatási határozat ellen irányul. Ez a helyzet az 1957. évi 28. sz. tvr. 8. § (2) bekezdése alapján a megtérítési összeg törlése, vagy csökkentése iránti pereknél is, mert az államigazgatási hatóság a mentesítés mellett a költségek megtérítése felől is határoz, így az államigazgatási határozatnak része az erre tett rendelkezés is. Mindezeknél a pereknél tehát alapul államigazgatási jogviszony fekszik, s ennek felel meg, hogy az alperes az államigazgatási szerv. Az 1957. évi 28. sz. tvr. 7. § (2) bekezdésének ez a konstrukciója megfelel az 1957. évi IV. tv. 56. § (2) bekezdése konstrukciójának, miután az utóbbi jogszabály szerint is a jogerős határozatot hozó államigazgatási szerv ellen kell a pert megindítani, mégpedig akkor is, amikor a határozat által más esetleg jogot szerez (pl. lakás igénybevételénél és egyidejű kiutalásánál). Alapvetően különbözik ettől a perbeli helyzet. Ennél nem az a fordítottság a döntő, hogy most a volt tulajdonos lép fel követeléssel, hanem az, hogy a volt tulajdonos nem támadja az államigazgatási határozatot. Ellenkezőleg, igénye érvényesítésének az államigazgatási határozat szolgál alapul abban az értelemben, hogy a perlés által tudomásul vettnek kell tekinteni az államigazgatási határozat által teremtett helyzetet, a tulajdonjognak az államra visszaszállását. Az államigazgatási határozat által teremtett ebből a helyzetből viszont polgári jogviszonyok keletkeznek és keletkezhetnek; az adott esetben az a polgári jogviszony keletkezett, hogy a volt tulajdonos által jóhiszeműen végeztetett szükséges és hasznos beruházásokkal az állam gazdagodott. Az adott esetben tehát a per tárgya nem államigazgatási határozat megtámadása, a felperesek kereseti igénye nem államigazgatási, hanem polgári jogviszonyból ered, a polgári jogviszony alanya pedig a kezelő szerv 30